Egyre több afrikai játékossal találkozhatunk a szabolcsi futballpályákon, ami egy kifejezetten érdekes színfoltja a helyi labdarúgásnak. Fontos azonban tudni, hogy ezek a fiatalemberek elsősorban tanulni érkeznek Magyarországra. Gépészmérnökök, pilótatanoncok, repülőgép-mérnökök, gazdasági szakemberek, jogászok és orvosok lesznek belőlük, tanulmányaikat pedig a nyíregyházi és a debreceni egyetemeken maximális erőbedobással, teljes gőzzel végzik. Ugyanakkor rajonganak a labdarúgásért, eszük ágában sincs elengedni szeretett sportjukat, így egyre többen mutatkoznak be a megyei focivilágban – ki kevesebb, ki több sikerrel. A futball iránti alázatuk és szeretetük vitathatatlan, ám a nigériai 26 éves Oliver Tochukwu Onyebuchi Toboy esete még ebből a sorból is jócskán kiemelkedik, és sokkal több egy átlagos történetnél. Miután az NB III-as DEAC-nál lehúzott öt szezont, idén nyáron visszatért oda, ahol 2021-ben minden elkezdődött számára: a megye III-as Nyírlugosi SE-hez. Ahol most rögtön 2 meccsen 8 góllal nyitott. Ennek apropóján beszélgettünk a visszatérő közönségkedvenccel.
– A történeted kifejezetten egyedi a megyei futballban. Kezdjük a legelején: hogyan kerültél egyáltalán Magyarországra?
– Eredetileg azért jöttem Magyarországra, hogy a Debreceni Egyetemen tanuljak. Viszont miután berendezkedtem, pontosan tudtam, hogy folytatnom kell a futballt. Ez a keresés vezetett végül Nyírlugosra.
– 2021 elején tűntél fel először a csapatban, és azonnal berúgtad az ajtót. Hogyan találtál rá a klubra?
– Egy barátomon, Aisamon keresztül kerültem kapcsolatba a csapattal, aki már ott edzett. Mondtam neki, hogy edzéslehetőséget keresek, ő pedig meghívott egy tréningre. Az akkori edzője látta, hogyan játszom, és közvetlenül felvette a kapcsolatot a klub edzőjével. Nem sokkal ezután játszottam egy barátságos meccset, és így kezdődött minden.
– Milyen volt az első találkozásod a magyar vidéki futballal? Ért bármilyen kulturális sokk?
– Őszintén szólva, nagyon meleg és barátságos közeg fogadott. Ami a leginkább megfogott, az nem is feltétlenül csak maga a foci volt, hanem az, hogy minden meccs után a csapat összeült, együtt ettünk és ünnepeltünk. Ez a közösségi érzés szinte azonnal azt adta, hogy a csapat része vagyok, és nem csupán egy átutazó játékos.
– A gólérzékenységedre hamar felfigyeltek, és a DEAC-hoz igazoltál, ahol öt szezont húztál le az NB III-ban. Hogyan értékeled a Debrecenben töltött éveket?
– Az NB III-ban eltöltött öt szezon rengeteget tanított a kiegyensúlyozottságról, a magasabb szintű versengésről, és arról, hogyan kezeljem azokat a pillanatokat, amikor minden héten a kezdőben vagyok, illetve azokat is, amikor nem. Hálás vagyok ezért a fejezetért; egyértelműen komplexebb, teljesebb játékossá tett.
– Mi volt a legnehezebb a harmadosztályú ritmusban?
– Valószínűleg a mentális oldal. Hogy éles és tettre kész maradjak a kispadon töltött időszakok alatt is, és gondoskodjam róla: amikor eljön az én időm, maximálisan készen álljak élni a lehetőséggel.
– És itt jön a kérdés, ami a szurkolókat a leginkább foglalkoztatja: 26 évesen, jó formában miért döntöttél úgy, hogy az NB III-ból visszatérsz a megye III-ba?
– Az NB III-as időszakom egy természetes lezáráshoz ért. Amikor pedig felmerült a lehetőség, hogy visszatérjek Nyírlugosra, egyszerűen úgy éreztem, ez a helyes döntés. Számomra ez nem visszalépés – ez egy visszatérés ahhoz a klubhoz és azokhoz az emberekhez, akik először befogadtak engem. Őszintén szólva olyan, mintha csak hazatértem volna.
– Mi az, ami ennyire vonz téged ehhez a településhez és ehhez a csapathoz?
– Leginkább az emberek. Annak idején valódi kapcsolatot építettem ki az edzővel és a játékosokkal – barátok lettünk, nem csak csapattársak. Ezt az odatartozás-érzést, hogy az első naptól kezdve maguk közé fogadtak, sosem felejtettem el.
– A visszatérésed finoman szólva is jól sikerült: idén eddig 2 meccsen léptél pályára, és máris 8 gólt szereztél! Mi a titka ennek a brutális formának?
– Őszintén szólva, ez sokkal inkább mentalitás kérdése, mintsem technikai. Minden percet komolyan veszek a pályán, legyen az az első vagy az utolsó, és mindig megpróbálok mindent beleadni, amikor ott a lehetőség. A gólszerzés már magától jön, ha teljesen elkötelezed magad minden szituációban – ez egy olyan ösztön, amit ez a fajta gondolkodásmód épít fel.
– Mik a terveid a jövőre nézve?
– Jelenleg egyszerűen csak élvezem, hogy itt lehetek, és boldog vagyok. Ez most egy jó ugródeszkának tűnik. Senki sem tudja, mit hoz a jövő, így nem is akarom hosszú távon „felcímkézni” a dolgokat. Arra koncentrálok, hogy a legjobbamat nyújtsam itt, aztán meglátjuk, hova vezet mindez.
– Mit üzennél a nyírlugosi szurkolóknak?
– Köszönöm, hogy ilyen csodálatos módon fogadtatok vissza! Ez a klub és ez a város adta meg nekem a kezdőlökést, és a visszatérés számomra a legjobb értelemben vett „befejezetlen ügy”. Továbbra is mindent bele fogok adni ezért a mezért – tegyük emlékezetessé ezt a szezont együtt!
Holnap a Nyírlugos és Oliver Bujon lép pályára, tehát Fabók mesternek kell kitalálnia valamit a félelmetes támadó ellen.
Sok sikert és kellemes élményeket kívánok minden külföldi egyetemista hallgatónak megyénk focijában!
