Interjú a Kecskeméti TE csatárával, aki megyénk szülötte. Pálinkás Gergő messziről indult, nehézségein át pedig nagyon magasra jutott a magyar futballban. Az interjút készítette, Békési Bálint, fogadjátok szeretettel.
Gergő, teremi vagy, ott is kezdtél futballozni. Mondanál néhány szót a kezdetekről, milyen emlékeid vannak?
-Teremen csupán iskolai szinten fociztam, utána nem sokkal már máshol folytattam a futballt, ezért kevés emlékem van.
Az utánpótlás éveidet a Görög Focisuliban és Nyírbátornál töltötted, mielőtt a Nyíregyháza Spartacushoz igazoltál. Mit adott neked az előbbi két egyesület?
–Nagyon sok emlékem innen sincs már ebből az időszakból, de jelenlegi barátaim közül többeket a Görög Focisulinál ismertem meg. Iskolai szinten jártunk tornákra. Nyírbátorban is kevés időt töltöttem, itt is sokat foglalkoztak velünk az edzők, rengeteg tornán szerepeltünk.
Ha már utánpótlás, mit gondolsz a magyar akadémiai rendszerről?
–Amennyire belelátok és az alapján, ami az NB1-nél és a válogatottnál látott szinteket illeti, azt gondolom, hogy nem rossz, de mindig lehet fejlődni.
A 2015-2016-os szezonban a Szpari NB3-ban szerepeltél, ez megkönnyítette a beilleszkedésed a felnőtt futballba?
–Mielőtt kizárták a csapatot, már a felnőttekkel készülhettem, ezért nyilván jobb lett volna NB1-ben vagy NB2-ben debütálni. Bár valamilyen szinten könnyebb volt, de jobban örültem volna, ha hamarabb eljön a bemutatkozásom.
Az NB2-ben való szereplésedet hogyan értékelnéd a Spartacusnál? Emlékszem, hogy egészen más pozícióban (is) szerepeltél, mint akár most. Ez hogyan érintett?
-Ebben az évben jött be a fiatalszabály az NB2-ben, ezért kötelező volt fiatal játékosnak a pályán lennie, ami pozitív volt nekem, de mindenképp hátrányos abból a szempontból, hogy nagyon más poszton kaptam szerepet, mint ahol jól érzem magam. Ez akkor megviselt, az pedig szintén rosszul érintett, hogy a szezon végén elköszöntek tőlem.
2017-ben visszakerültél Nyírbátorba két szezon erejéig. Hogy látod, ez az időszak mit tett hozzád? Itt még mindig nagyon fiatal voltál, ezért az emberi részére is gondolok a kérdésben.
–Akkor kezdtem igazán felnőtt játékossá válni. Abban az időszakban egy jó csapatba kerültem, ahol jól éreztem magam, bár, klubnál kaotikus helyzetek uralkodtak. Mindenesetre fontos állomás volt életemben.
Jászberényi játékod igazán termékeny volt, ami a gólokat illeti. Mi volt a kulcs ehhez?
-Új környezetbe kerültem, ott kezdtem el először igazán centerként játszani Németh Gyula által. Előtte sokszor megfordultam szélsőként, de azt gondolom nem sült el rosszul a kilences poszton való bevetésem.
A jó teljesítmény visszarepített az NB2-be, de sok öröm nem juthatott neked, hiszen keveset játszottál Dorogon és ismét a harmadosztályba kerültél, ezúttal Kazincbarcikára, ami viszont meghozta az áttörést. Erről mesélnél egy kicsit?
-Van az a mondás, hogy lépj hátra egyet, hogy kettőt előre léphess. Ez rám nagyon igaz. Kazincbarcikán jó csapat volt, ahol sok gólt tudtam szerezni. Dorogon a futballon túl más problémák adódtak, elsősorban magánéleti szempontból.
Az említett áttörés a Kecskeméti transzfer volt, mint tudjuk. Mi teszi különlegessé a klubot és az ottani közeget szerinted?
-Itt nálunk az egész klub, a szurkolók, a stáb nagyon egyben van, összetartóak vagyunk. Azt hiszem ez a kulcs.
Azt láthatjuk, hogy sok “hegyet” kellett megmásznod ahhoz, hogy most NB1-ben futballozhass. Mik voltak a buktatók számodra?
-Az első a korábban említett nyíregyházi, ami akkor megviselt. A következő pedig pár évvel később egy magánéleti dolog, ami szintén hatással volt a teljesítményemre.
Ha 2019-ben, azaz öt évvel ezelőtt azt mondom, hogy Pálinkás Gergő NB1-es játékos, aki Európai Konferencia Liga selejtező mérkőzésen pályára lép, mit reagálsz?
-Valószínűleg kinevettem volna. Nyilván mindig az volt a célom, hogy eljussak erre a szintre, sosem adtam fel, de 5 évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy ez még összejöhet.
27 éves vagy. Mik a jövőbeli céljaid és a terveid rövid, illetve hosszú távon?
-Rövid távon szeretnék minél több gólt szerezni, ezzel segíteni a csapatot, csakúgy, mint az előző szezonban. Aztán kitudja, hosszú távon mi sül ki belőle, én minden meg fogok tenni a jó szereplésem érdekében, de szívesen kipróbálnám magam külföldön is majd.
Kik voltak a példaképeid és kik azok az edzők, akiket mindenképp kiemelnél a pályafutásod eddigi szakaszából?
Az edzőkkel kezdeném. Nyíregyházán Szatke Zoltánnal szerettem nagyon dolgozni az utánpótlásban. Németh Gyulát Jászberényből szeretném kiemelni, Csábi Józsefet Kazincbarcikáról, illetve a jelenlegi edzőmet, Szabó Istvánt. Nagyon nagy példaképem nem volt, persze nekem is volt, akiknek szívesen néztem a meccseit.
Mit tanácsolnál azoknak a fiatal palántáknak, akik hasonló sikerekre áhítoznak, amikre anno Te is vágytál?
–Lehet kicsit közhelyes leszek, de a kitartás nagyon sokat számít a saját szempontomból nézve. Nagyon sokszor fordult meg az a fejemben, hogy nem biztos, hogy ezt folytatnom kellene, de sosem tudtam elengedni a futballt, mindig tovább csináltam és folytattam. Kitartás és az alázata a legfontosabbak. Ezt tudnám tanácsolni nekik.
