Megyei I. osztály 9. forduló. Élő eredménykövetés. Eredmények és nyilatkozatok

„Először is azzal kezdeném, hogy ezt a győzelmet Fodor András és Tengyel Zoltán úriembereknek ajánljuk fel születésnapjuk alkalmából! A mérkőzésről annyit, hogy az első félidő nagyszerű volt, a másodikban kicsit visszavettünk, de a győzelmünk megérdemelt, és gratulálok a fiúknak!”

„Az első percben sajnos gólt kaptunk. Bár utána kiegyenlített játék volt, és helyzeteink is voltak, de nem rúgtunk be azokat, majd az újabb gólok már teljesen szétziláltak minket. A második félidőben fölényben játszottak a hazaiak, és megérdemelt győzelmet arattak.”

„Gratulálok az ibrányiaknak, de nem azért, mert lefutballoztak minket, hanem azért, mert többen voltak egy fővel: gratulálok a játékvezetőnek is, mert ilyet még nem láttam – a harmadik és a negyedik gól után jobban örült, mint az ibrányi csapat! Az egy dolog, hogy nem megyei I. osztályú szintű a játékvezető, de nem tudom megérteni, miért küldenek ilyeneket egy fontos mérkőzésre, és miért megy kárba húsz ember munkája miattuk. Sajnálom a srácokat, mindent megtettek, akartak, jól játszottak, de sajnos ezek a külső körülmények közbeszóltak, így nem tudtunk pontot szerezni.”

„Amikor megérkeztem, a szertáros bácsi jegyet akart velem vetetni – voltak a meccsnek olyan periódusai, amikor úgy éreztem, hogy talán jobb lett volna, ha valóban nézőként vagyok jelen! Viszont ma megint beigazolódott a labdarúgás egyik örök törvénye: a meccs addig tart, amíg a játékvezető le nem fújja. A meccs elején egy gyors gólváltás után előnybe került az ellenfél, amit a szünetig meg is őrzött. Nagy iramot diktált a Namény, amibe úgy érzem, a második játékrészre bele is fáradtak, bár buta hibáinkból így is növelték az előnyüket. Nagy erőket mozgósítottunk, hogy visszajöjjünk a mérkőzésbe, és ahogy telt az idő, egyre jobban föléjük kerekedtünk: szépítettünk, egyenlítettünk, a végére pedig maradt a sluszpoén! Amíg ilyen „katonáim” vannak, és ilyen győzelmet tudunk ünnepelni, addig érdemes ezt csinálni – le a kalappal mindenki előtt!”

„Úgy érzem, hogy a mai meccsen magabiztosan és jól fociztunk, de ma is akadt olyan szituáció, amikor végleg lezárhettük volna a meccset – ezt azonban most sem tettük meg, ezzel pedig picit felhoztuk az ellenfelet. Ugyanakkor végig kontroll alatt tartottuk a mérkőzést, és teljesen magabiztos győzelmet arattunk!”

„Semmi különös nem történt, ugyanis győzött a jobbik csapat. Készülünk tovább a következő mérkőzésre, ahol már reális esély van a pontok megszerzésére!”

„Sajnos már a 2. percben, egy kapitális hiba után hátrányba kerültünk, és ezután sem játszottunk jól. Elsősorban úgy gondolom, hogy a hozzáállásunkkal voltak gondok, nem koncentráltunk eléggé, és fegyelmezetlenek voltunk – ezért is kerültünk kétgólos hátrányba már az első félidőben. A második játékrész elején egy védelmi hibát azonnal kihasznált a Nagydobos; bár ezután minden megtettünk, hogy kozmetikázzunk az eredményen, csak szépítésre futotta. Legalább a második félidő azért már valahogy kinézett.”

„Az első félidőben sziporkázott a játékunk, ekkor már tetemes előnyt szereztünk a folytatásra. A második félidőben kis fásultságot éreztem a társaságon, de a győzelmünk így is megérdemelt egy kulturáltan futballozó Filo ellen. Csak gratulálni tudok a srácoknak, és további sok sikert kívánok a Filónak!”

„A szezon egyik legnehezebb meccsén vagyunk túl, a Mándok igazolta a jó hírét. Ma ismét nagyszerű teljesítményt nyújtottunk, ezért minden játékost dicséret illeti! Fontos három pontot sikerült itthon tartani. Köszönjük a szép számú szurkolónknak a buzdítást, és további sok sikert kívánunk a Mándoknak!”

„Nem kezdtük jól a mérkőzést, hamar kétgólos hátrányba kerültünk. Utána sikerült a csapatnak rendezni a sorokat, a játék képe már jobban nézett ki, és a félidő végén sikerült szépítenünk. A második játékrész elején is picit bealudtunk, de ezt az időszakot kapott gól nélkül átvészeltük. Nagyon sok rögzített szituáció volt, melyekkel most nem tudtunk élni, és a támadójátékunk sem igazán működött a mai napon. Gratulálok a hazai csapatnak!”

„A mérkőzést nagyon jól kezdtük, hiszen az 5. percben már vezetést szereztünk, és amit kértem a fiúktól, azt tényleg jól kivitelezték. Bár az első félidőben volt még több nagyobb lehetőségünk, de a mérkőzéshez hozzátartozik, hogy 1–0-nál volt egy 100%-os ziccere az ellenfélnek is, amit a kapusunk, Kovács Máté bravúrral védett, majd a félidő vége előtt rá tudtuk tenni a második gólt is. A második félidő elején is volt egy nagyobb helyzete az ugornyaiaknak, de a harmadik góllal talán végképp lezártuk a találkozót, és utána már szebbnél szebb támadásokat és gólokat tudtunk rúgni. Nagy öröm számomra, hogy végre kapott gól nélkül hoztunk le egy találkozót, és az is, hogy Somogyi Tibor közel egy év komoly sérülés és kihagyás után visszatért, ráadásul egy góllal tudott újra debütálni! Úgyhogy gratulálok az egész csapatnak, és további sok sikert kívánok az Ugornyának is!”

„Nem is emlékszem, hogy valaha átéltem-e ilyet. Nagyot csalódtam ma néhány játékosomban az akarat- és hit nélküli játékuk miatt. Ha egy fiatalember számára nem elég motiváló, hogy hétről hétre megmutathatja magát a futball színpadán, akkor az végtelenül szomorú...”

„Vénasszonyok nyara közepette, egy álmosító mérkőzésen megérdemelten nyertük meg a meccset! Gratulálok a fiúknak, hogy egy ilyen ritmustalan mérkőzést is le tudtak hozni sikeresen.”

„Hát, húú… Küzdelmes mérkőzésen vagyunk túl, amelyen több mint egy félidőt emberhátrányban játszva is tudtunk nyerni! A játékosaim nagyot mentek, ha a játék nem is volt az igazi, a három pont gyógyírt jelent. Jobbulást kívánunk a sérült vendégjátékosnak!”

„A srácok a héten is megszakadtak az edzéseken, és ezt a melót akartuk áthozni a meccsre is. Aztán jött egy súlyos sérülés, ami láthatóan nemcsak minket meccselt ki, hanem a játékvezetőt is. Ésszel felérhetetlen, hogy egy teljesen jogos piros lap és egy súlyos sérülés után hogyan eshet szét ennyire a bíró teljesítménye! A 2–1-es hazai vezetés ellenére addig abszolút korrektül vezette a meccset, de ami utána következett, arra nincs magyarázat – pláne egy ilyen tapasztalt játékvezetőnél. A vége? Egy súlyos sérült és egy elszomorító vereség. Ha nem engednek játszani, úgy képtelenség meccset nyerni; nem véletlen, hogy az emberből néha kibukik a szándékos igazságérzet. Mielőbbi felépülést kívánunk játékosunknak, Patriknak, várunk vissza mihamarabb! Mi meg készülünk tovább, egyszer csak megszakad ez a sorozat...”