A magyar labdarúgás negyedik vonalát képviselő vármegyei I. osztályú bajnokságok közül a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei pontvadászatot a térség legerősebb bajnoksági között említik éve óta. 2025/2026-os szezon őszi idényében ismételten igazolta hírnevét.
A 2024/2025-ös szezonban a Tarpa SC dominanciája jellemezte a bajnokságot, akik 69 ponttal, magabiztosan nyerték meg a mögöttünk hagyott bajnokságot és léptek feljebb az NB III-ba. Ezt az űrt a visszatérők és az örök kihívók igyekeztek betölteni. Az idei ősz legmeghatározóbb tényezője a Mátészalkai MTK visszatérése volt a harmadosztályból, amely azonnal átírta az erőviszonyokat. A szezon dinamikáját a Mátészalka és a Nyírbátori LSE közötti, végletekig kiélezett versenyfutás határozta meg, amely során mindkét gárda veretlenül, minimális pontveszteséggel menetelt végig az őszön.
Mátészalkai MTK: 1. hely, 38 pont
A Mátészalkai MTK őszi teljesítménye iskolapéldája annak, hogyan kell egy magasabb osztályból való kiesés után stabilizálni egy klubot és azonnal domináns erőként visszatérni. A listavezető csapat teljesítménye statisztikai szempontból is lenyűgöző. 14 mérkőzésen szerzett 38 pontjuk (12 győzelem, 2 döntetlen) és a veretlenség megőrzése Makszim Gábor vezetőedző munkáját is dicséri. Szalkáé a bajnokság legjobb gólkülönbsége (+40) és legkevesebb kapott gólja (8). A védelem tengelye áttörhetetlennek bizonyult, míg elöl Kovács Norbert Imre (10 gól) vezérletével a csapat bárkire képes volt nyomást gyakorolni.
Nyírbátori LSE: 2. hely, 36 pont
Mindössze két pont lemaradással követi az éllovast a szintén veretlen Nyírbátor. Erdei Zoltán csapata mentálisan rendkívül erősnek bizonyult, a Kótaj és a Csenger ellen is a találkozó végén sikerült bevenniük a hazai csapatok várait. A 40 lőtt gól a második leghatékonyabb lett ősszel. A csapat képes volt megsemmisítő győzelmekre is, ugyanakkor a döntetlenek száma, és az öt, csupán egygólos győzelem jelzi, hogy lesz még min dolgoznia a stábnak a téli felkészülés alatt. A Mátészalka elleni rangadó döntetlenje stratégiailag a listavezetőnek kedvezett, de a reményt életben tartotta tavaszra.
Mándok VSE: 3. hely, 34 pont
A Mándok VSE a „csendes harmadik” szerepében tetszeleg. Egyetlen csapatként ők vannak lőtávolon belül az első kettőhöz képest. A +34-es gólkülönbség és a mindössze 10 kapott gól (második legjobb védelem) azt mutatja, hogy a Mándok egy rendkívül kiegyensúlyozott, kompakt csapat. Ők azok, akik bármelyik éllovas botlását azonnal képesek kihasználni. Baksa Zoltán csapata a legjobb formában zárta az őszt, 10 meccse nem találtak legyőzőre, és csupán a Bátor ellen ikszeltek.
A dobogósok mögött egy erős blokk alakult ki, akik bár a bajnoki címért folytatott harcba nem biztos, hogy bele tudnak szólni, de bárkire veszélyesek lehetnek.
Nagyecsed RSE: 4. hely, 29 pont
A Nagyecsed a liga egyik legjobban és legkeményebben védekező ellenfele. A 8 kapott góljuk (holtversenyben a legjobb a ligában) mutatja, hogy a hátsó alakzat kimagasló szintet képvisel. Kevesebb gólt szereztek, mint a riválisok, ezért tavasszal Tangel László (10 gól) mellé fontos lenne a többi támadónak is megtalálni azt a bizonyos góllövő cipőt. Piskóti Zsolt csapata a félszezon végére 4 pontos előnnyel térhetett pihenőre.
Újfehértó SE: 5. hely, 24 pont
Az Újfehértó a szezon előtt vélhetően merészebb álmokat szövögetett. Az egész ősszel emlegetett felemás szereplés ugyan az 5. helyre vitte Kiss Tomiékat, a 6 vereség azonban soknak tűnik a tavalyi ezüstérmes csapattól. A védelem (24 kapott gól) sebezhetősége miatt a rangadókon gyakran alulmaradtak. A Baktalórántháza elleni őrült, 6–4-es győzelem jól szimbolizálja a csapat hullámzó őszi szezonját.
Ibrány SE: 6. hely, 24 pont
A csapat teljesítményét nagyban befolyásolta a „Nagy Dávid-faktor”. A rutinos támadó 15 góljával őszi gólkirály lett, de a csapat többi része nem tudott felnőni hozzá, ami a gólszerzést illeti. A tavalyi féltávnál magabiztosan, egy vereséggel álltak a dobogó második fokán, ehhez képest kissé csalódásra adhat okot a 6. hely. Fiumei Viktor csapata nincs jelentősen lemaradva az felső háztól, de sokkal kiegyensúlyozottabb szereplésre van szükség, ha bele szeretnének szólni az elit küzdelmeibe.
Csenger FC: 7. hely, 20 pont
A Csenger FC tipikus középcsapatként funkcionált az ősszel. Orosz Ferenc edző irányításával a csapat hazai pályán bárkire veszélyes, de idegenben sebezhetőek. Az elmúlt évek gyengébb formáját maga mögött hagyó Lyáh Artúr 8 gólja kiemelendő, ő biztosította azokat a találatokat, ami a tabella első felében stabilizálta őket. Az ősz végére sérüléséből lassan visszatérő Barcsay Márk lehet az a plusz, ami tavasszal feljebb tolhatja őket a tabellán.
A tabella 8-12. helyezettjei között minimális a pontkülönbség. Ezek a csapatok a bennmaradásért folytatott harcban egyelőre biztonságban érezhetik magukat, de egy rossz tavaszi rajt veszélybe is sodorhatja őket.
Agnis-Gergelyiugornyai SE: 8. hely, 17 pont
Balogh Tibor csapata hullámzó teljesítményt nyújtott (5 győzelem, 7 vereség). Képesek voltak meglepetésekre, de a kiegyensúlyozottság hiánya miatt nem tudtak feljebb lépni. Külön érdekesség, hogy a tavalyi kiváló hazai mérleget elhagyva, idegenben több pontot szereztek idén az őszi félévben. A több egygólos vereség azt mutatja, hogy partiban vannak az ellenfelekkel, gyakran csak nüanszokon múlnak az elvesztegetett pontjaik.
Nagykállói VSE: 9. hely, 17 pont
Hasonló cipőben jár a Nagykálló is. A védekezésük (29 kapott gól) azonban gyengébb, mint a közvetlen rivális Gergelyiugornyáé. A csapatnak tavasszal stabilizálnia kell a hátsó alakzatot, ha el akarják kerülni a lecsúszást.
Kótaj SE: 10. hely, 15 pont
A Kótaj eddigi szezonja az előző év félidei tabelláját tekintve visszaesés. A 10. helyezés és a negatív gólkülönbség (-9) nem tükrözi egyelőre a csapatban a tavalyi potenciált. Haller Renátó András 9 gólja pozitívum, amibe kapaszkodhatnak, viszont télen jelentősebb változásokra lesz szükség, ha nem akarnak az alsóházba kerülni.
Swiss Krono-Vásárosnamény: 11. hely, 13 pont
A Vásárosnamény adja a bajnokság egyik legérdekesebb statisztikáját. A csapat a tabella hátsó régiójában van, mégis ők adják a bajnokság második legjobb góllövőjét, Deskó Dávidot (14 gól). Ez a fajta egyéni extra teljesítmény ritkán párosul gyenge csapatszerepléssel (9 vereség). A csapatot a 9. forduló után átvevő Kósa József előtt komoly munka áll a téli felkészülési szezonban.
Baktalórántháza VSE: 12. hely, 12 pont
A Baktalórántháza a veszélyzóna szélén táncol. A 21 rúgott gól és a mindössze 4 győzelem kevés a biztonsághoz. Maleskovits Kristóf Rudolf (8 gól) teljesítménye továbbra is kulcsfontosságú lesz a tavaszi harcban. Mindenesetre Illés László mester csapatának jókor jött a téli pihenő, 4 vereséggel búcsúztak a naptári évtől. Nagyon fontos, hogy rendezni tudják a sorokat a tavaszi rajt előtt.
A veszélyzónában három csapat leszakadása figyelhető meg. Számukra a tavasz vélhetően a túlélésről fog szólni.
Gyulaháza KSE: 13. hely, 9 pont
A feljutó Gyulaháza számára eleinte nem jelentett gondot az osztályváltás, a bajnokság nyitó fordulóiban 5 meccsből 3-at is sikerült megnyerniük. A Mándok elleni hazai siker után viszont valamiért erejét vesztette Deák Béla gárdája.
Tiszavasvári SE: 14. hely, 9 pont
A Tiszavasvári helyzete statisztikailag a legaggasztóbb védelmi szempontból. Az 50 kapott gól 14 meccsen nem túl biztató mutató. Ugyanakkor a csapatban játszik Miterkó Bence, aki 11 góljával a góllövőlista 3. helyén áll! Ez az ellentmondás egyedülálló, viszont, ha a védelmet nem stabilizálják, Miterkó góljai is kevesek lesznek a bennmaradáshoz.
4.3. Nyírmeggyes SK: 15. hely, 7 pont
A tabella alján a Nyírmeggyes áll. Mindössze 2 győzelem és 11 vereség, valamint a -27-es gólkülönbség jelzi a mély válságot. A csapatnak óriási bravúrra és radikális formajavulásra lesz szüksége tavasszal, hogy elkerülje a kiesést. Az egyetlen reménysugár, hogy a 13-14. helyezettek (Gyulaháza, Tiszavasvári) látótávolságon belül vannak.
A „Nyír-Wetland” Vármegyei I. osztály 2025/2026-os őszi szezonja három részre szakította a mezőnyt. A Mátészalka és a Nyírbátor versenyfutása tavasszal élesedik ki igazán, a Mándok közben lesben állva várja majd a hibákat. A középmezőnyben a Nagyecsed vezette boly (Újfehértó, Ibrány, Csenger) stabil, míg a Gergelyiugornya, Nagykálló, Kótaj, Vásárosnamény, Baktalórántháza ötösfogatnak figyelnie kell hátrafelé is. Az alsóházban a Gyulaháza, Tiszavasvári és Nyírmeggyes hármasából vélhetően csak egy, maximum két csapat menekülhet meg, és a tavaszi egymás elleni mérkőzéseik „hatpontos” rangadók lesznek.
Vármegyénk futballrajongói számára a tavaszi szezon izgalmai tehát garantáltak. 2026 tavasza, várhatóan február 21-én startol, és hamarosan minden kérdésre választ kapunk.