A vármegyei II. osztályú bajnokság Pannónia Zrt. csoportjának vezető gólvágója Marics Gábor. A 35 éves csatár, a statisztika szerint 558 lejátszott mérkőzésen 461 gólt szerzett eddig a pályafutása alatt. A szezon felénél már 23 gólnál tart. Békési Bálint kérdezte a múltjáról és jelenéről:
Mikor és hogyan ismerkedtél meg a labdarúgással?
-7 éves koromban az édesapám által, aki hordott meccsre és az edzéseire is Baktalórántházán, amikor ott futballozott. 9 éves korom óta űzöm ezt a sportot, már fiatalon is voltak visszajelzések, hogy több lehet bennem.
Ez lett volna a következő kérdésem, hogy mennyire számítottál tehetségesnek. Ezek szerint az voltál?
-A visszajelzések alapján többet láttak bennem, mint az átlag gyerekekben.
Hol töltötted utánpótlás éveidet?
-Baktán nevelkedtem kicsi koromtól kezdve, egészen a felnőtt futballig. Egyetlen egy kisebb kitérő volt ebben az időszakban, amikor 17 évesen elkerültem egy évre Pusztadobosra a megye másodosztályba, hogy szokjam a felnőtt közeget.
Baktán ezt követően mutatkozhattál be, hogyan emlékszel vissza rá?
-18 évesen mutatkoztam be az NB2-ben Baktán, ahol nagyon jó játékosokkal játszhattam együtt. Olyanokkal, akik magas szinten is jó eredményeket tudtak elérni, mind egyénileg, mind csapatszinten. Jó csapat voltunk, azt gondolom. Mindig szívesen emlékszek vissza erre az időszakra.
Hogyan tudtál beintegrálódni a felnőtt futballba, voltak-e nehézségeid ebben?
-Kicsit nehezebb volt beilleszkednem a felnőtt fociba, mármint erre a szintre mindenképp. A pusztadobosi kölcsönjáték valamennyit segített ebben, mert ott is felnőttek ellen játszottam, de mind fizikálisan, mind mentálisan nehezebb volt.
2009-ben Tiszakanyárra igazoltál. Mi volt ennek az oka, illetve jól döntöttél?
-Az egyik ismerősöm, Sós Sándor ajánlott be Tiszakanyárra, ahol NB3-ban játszottam. Az kicsit másabb volt, könnyebben tudtam gólokat szerezni, bár ott is meg kellett keméyen dolgozni azért, hogy játszak. Más volt egy ideig a pozícióm is – Koskovits Gyuri bácsinál fél évig jobbhátvéd voltam.
Ezt követően visszatértél Baktalórántházára. Milyen volt a második epizódod?
-A visszatérésem már az NB3-ban volt. Az első szezonom jól sikerült, itt még maradtunk az osztályban, viszont ebben az időben volt egy átalakítás az NB3-ban és így visszacsúsztunk a megyei elsőosztályba.
Látható, hogy sok gólt szereztél ezekben az időkben is. A támadósor melyik részén érzed magad a legjobban?
-Kimondottan nincs az, hogy melyik pozícióban szeretek játszani, a lényeg, hogy közel legyek a kapuhoz, akár a szélen akár középen.
Említetted, hogy visszacsúsztatok a megye1-be. Mi volt a gond a csapattal, mert láthatóan a te góljaid jöttek szép ütemben?
-A csapattal nem mondanám, hogy gond volt. Valami oknál fogva nem jöttek az eredmények, aminek sajnos nem tudom az okát. Illetve, akkor szezon közben volt a bajnokság átszervezése, amihez nem tudtunk alkalmazkodni.
Maradtál Baktán az alacsonyabb osztály ellenére. Gondolom volt magasabb osztályból is lehetőséged!?
-Teljesen más egy magasabb osztály, például egy NB2, vagy egy NB3, na nem lenézve az alacsonyabb osztályú bajnokságot, mert itt is meg kell dolgozni minden győzelemért és gólért. Az nagy különbség volt, hogy mindenki tisztelt minket, tudták, honnan jövünk. Voltak megkereséseim magasabb szintű osztályból, de akkor valamiért úgy döntöttem, hogy maradok, sajnos-nem sajnos ezt hozta az élet. Fogarasi Zoltán keresett Cigándról, ahol akkor csont nélkül nyertek bajnokságot. Azt gondolom, a pályafutásom szempontjából talán jó döntés lehetett volna a cigándi.
Pár évvel később viszont Sényőre kerültél. Mesélnél erről az időszakról?
-Nagyon szép időszak számomra. A nyáron úgy igazolt az egyesület, hogy fel akarnak jutni, ami sikerült is. Az Amatőr Kupát is meg tudtunk nyerni, ami nekem azért volt különleges, mert az azt megelőző évben Baktával nem sikerült, mert a döntőben kaptunk ki.
Az NB3-ban csak fel évet voltál Sényőn, ennek mi volt az oka?
-Igen, csak egy fél szezont töltöttem ott, aminek belső okai voltak. Ezeket nem firtatnám, de összességében szerettem ott játszani, elég eredményesre sikerült.
Ezt követően Apagyra igazoltál, ahol jelenleg is futballozol. Csak egy sejtés, de tudtál volna megye1-be is igazolni, nemde?
-Tudtam volna megye1-be igazolni, igen. A legnagyobb részt az jelentette, hogy a testvérem ott játszott már Apagyon. Ismertem a csapatot, magasabb osztályokban már volt szerencsém az itt játszókkal találkozni. Jó társaságba kerültem. Ekkor már megszületett az első kislányom, akivel szerettem volna több időt tölteni, amire heti 3-4 edzés mellett nem lett volna lehetőségem. Ez is közrejátszott, hogy Apagyra igazoltam.
Említetted a kislányodat, ha jól tudom már három gyermeked van. Mit szólnál hozzá, ha ők is a foci irányába indulnának el?
-Nem zárkóznék el tőle, ha a focit választanák és ebbe az irányba indulnának el, de a párommal megbeszéltük, hogy nem fogjuk erőltetni, az ő döntésük lesz, és én támogatni fogom őket mindenben.
Záró kérdésként, hogyan értékeled az elmúlt bő 15 év felnőtt pályafutásod, illetve mik a terveid a jövőre nézve?
-Amit tudtam, azt megpróbáltam kihozni ebből a 15 évből, azt gondolom. Remélem legalább még 3-4 év van bennem, ha elkerülnek a sérülések.
