Tavaly még a Vármegyei I. osztály légkörét ízlelgette a Nyírvasvári '16 FC, idén azonban a másodosztály 1. számú csoportjának 6. helyével kellett beérniük. A kiesés után sokan egyből dominanciát és azonnali visszajutást vártak az együttestől, ám a valóság egy sokkal küzdelmesebb, belső útkereséssel terhelt szezont hozott. A csapat végül 32 ponttal, 9 győzelemmel, 5 döntetlennel és 6 vereséggel, 43–30-as gólkülönbséggel zárta az idényt.
A viharos kezdésről, a generációs különbségekről és a tavasz végére összeálló stabil jövőképről Paulik János, a klub elnöke és vezetőedzője adott őszinte és tanulságos évértékelőt.
Zavaros nyár és a „régi iskola” korlátai
A bajnokság előtt a keret egyben tartása sikerült, hiszen a kiesés ellenére nem volt távozó, ugyanakkor új érkező sem frissítette a csapatot. A problémák inkább a kispad környékén és a felkészülésben gyökereztek.
„Nyáron szerettem volna egy kis terhet levenni a vállamról a sok egyéb elfoglaltságom miatt, ezért egy új edző bevonása mellett döntöttünk” – kezdte visszatekintését Paulik János. „Sajnos rövid távon kiderült, hogy ez nem volt jó irány, ami rányomta a bélyegét a felkészülésünkre is, hátrányba kerültünk. Ha nem hozom meg ezt a döntést, valószínűleg máshogy alakul az ősz.”
A szakember egy rendkívül fontos és a mai magyar amatőr futballt mélyen érintő problémára is rávilágított: az edzői generációk és a mai fiatal játékosok közti kommunikációs szakadékra. A nyírvasvári keretben jól látszik ez a kettősség, hiszen az 52 éves rutinos veterán, Ricsei Ferenc mellett számos húszéves fiatal (például Tímár Mátyás vagy Takács Márk, Jónás Krisztián, Kiss István, Sztolyka Dániel) alkotja a csapat magját.
„Be kellett látnom, hogy a régi vágású, hagyományos edzői iskola a mai futballban, a mai fiatal generációnál már nem feltétlenül működik. Minden tiszteletem az idősebb edzőgenerációé, de ha egyenesen beszélünk, ki kell mondani: a poroszos, régi mentalitás ma már nem célravezető. A tapasztalatot meg kell tartani, de megfelelő szűrővel és teljesen más kommunikációval kell adaptálni a mai fiatalság felé. Ennek a felismerésnek a hiánya is okozta a következetlen kispadi változtatásainkat.”
Pofon a rajtnál, majd jövőépítés a hajrában
Az őszi szezont egy azonnali kijózanító pofonnal indította a gárda: az első fordulóban 1–0-s vereséget szenvedtek a Levelek SE vendégeként.
„Nagyon hamar lerántott minket a földre a valóság. A Levelek egy rendkívül agresszív, jó futballal rukkolt elő, mi pedig nagyon rosszul játszottunk. Ugyanakkor ez a pofon kellett: a meccs után volt egy komoly szakmai átbeszélés, és Ricsei Feri segítségével sikerült jól kijönnünk a gödörből, amit a későbbi ezüstérmes Bogát 2–0-s legyőzése is bizonyított”.
Bár az ősz folyamán voltak biztató szériák, a listavezető Szakoly ellen egy szoros meccsen, két pontrúgásból kapott góllal maradtak alul 3–1-re. A téli szünetben Paulik ismét megpróbálkozott a tehermentesítéssel, de a tavaszi harmadik fordulóra (a Levelek elleni 1–2 és a Bogát elleni 0–3 után) végleg bebizonyosodott: az elnök-vezetőedzőnek magának kell a kezébe vennie a gyeplőt.
Amint ez megtörtént, a csapat játéka stabilizálódott. Az idény utolsó hét mérkőzéséből hármat megnyertek, hármat döntetlenre adtak, és mindössze egyetlen vereséget szenvedtek el – azt is a bajnok Szakolytól (2–3), egy végletekig kiélezett rangadón.
Példaértékű jövőkép, biztos anyagiak és fejlődő infrastruktúra
A stabilizálódó együttesben a gólokért elsősorban Scheibli Máté felelt, aki 14 találattal toronymagasan a csapat legeredményesebb játékosa lett, őt Kiss István követte 8 góllal. A tavasz végi forma azonban csak az egyik oka a jövő évi optimizmusnak Nyírvasváriban. A manapság tapasztalható, sokszor ingatag lábakon álló, évről évre a túlélésért küzdő megyei csapatok között a vasvári jövőkép üdítő kivételnek számít. A klubnál az építkezés rendkívül átgondolt és tervezett, ami igazi ritkaság a mai amatőr futballban.
A biztos jövő alappillére a kiegyensúlyozott anyagi háttér, valamint a folyamatos infrastrukturális fejlődés. A klub létesítménye a közelmúltban egy teljesen új öltözővel, valamint egy új, kisméretű műfüves pályával is bővült, amely kiváló és minden igényt kielégítő körülményeket teremt a felnőtt és a korosztályos csapatok számára egyaránt.
„Az újabb téli edzőváltásos mizéria után összeállt a vasvári történet. Beláttam, hogy nekem kell folytatnom az irányítást a kispadon, amit tiszta szívemből teszek. Hálás vagyok a családomnak a támogatásért, hiszen ez mostanra szinte már egy igazi családi projektté nőtte ki magát. Százszázalékosan stabil lábakon állunk, és az elmúlt hét meccs stabilitása lesz a jövőnk alapja” – zárta gondolatait az elnök-vezetőedző, aki a klub jövőjét jelentő fiatalokra is kiemelt figyelmet fordít. „Az utánpótlásunk stabil, és minden korosztályban kiemelkedően szerepel, amire Nyírvasvári községe és minden segítőnk rendkívül büszke lehet.”
Bár a csapat gerince egyben marad, az átigazolási szezon biztosan nem telik majd eseménytelenül. A vezetés pontosan tudja, hol szorít a cipő: a tervek szerint a nyáron 3-4 új játékos érkezése várható a keret frissítése érdekében. A fő prioritást egy-két minőségi támadó megszerzése jelenti a következő bajnoki kiírásra, amellyel a Nyírvasvári jövőre újra komoly tényező lehet az élmezőnyben.