Nem sikerült a legfényesebb a Balkány SE csapatának az idei ősz, a Pannónia Zrt. csoport 12. helyén állnak féltávnál. Viszont nincs elkeseredve sem a vezetőség, sem pedig Nagy Lajos vezetőedző. Egy hosszú út elején járnak, új filozófiát követve környékbeli fiatalokra építenek. Az egyesület az idei szezont már a balkányi vadiúj pályán kezdte, tehát a körülményekre egyáltalán nem lehet panasz. Komoly munka folyik utánpótlás szinten, aminek előbb-utóbb meglesz az eredménye. Nagy Lajos értékelése következik:
Hosszú távon fenntartható egyesület
-Nagyjából a tavalyi ősz közepénél vettem át a csapatot. Volt egy konkrét elképzelése a vezetőségnek, hogy mit szeretne megvalósítani Balkányban, amihez úgy éreztem, hogy csatlakoznom kell. Nagyfokú fiatalítás volt a cél, és az, hogy egy hosszútávon fenntartható egyesületet hozzunk létre. Nem sült ez rosszul tulajdonképpen, viszont úgy éreztük, hogy szükség van egy-két idősebb játékosra is, akik a rutint képviselik a csapatunkban. Több fiatal érkezése mellett, Daru István és Polgári László után, Szilágyi Zoltán is csatlakozott a kerethez, az előbb említett rutint képviselve. Ezzel párhuzamosan komoly munkát fordítottunk az utánpótlás korosztályok rendbetételére. Egy új focisuli is indult, Diamonds Focisuli néven, ahol lányok és fiúk is sportolnak Balkányban. Nyilván ennek hatására kicsit megoszlott a figyelem, de azt hiszem ez nem jelentett hátrányt egyik csapatunknak sem. Sőt, nagyon fontos megemlítenem, hogy az U19-es csapatunk 5 ponttal vezeti a bajnokságot. A felnőtt keretben 25 igazolt játékossal rendelkezünk, akikből 8 srác rendszeresen az ifiben kap lehetőséget, és életkoruk alapján, további 7 focistánk még beférne az U19-es csapatba. Az ősz végeztével talán azt mondhatom, hogy nem mindig találtuk meg az egyensúlyt az idősebb és a fiatalabb játékosok között. Sérülések és eltiltások folyamatosan hátráltatták a munkát, így szinte nem volt 2 olyan mérkőzés, ahol ugyanazt a kezdőt tudtam pályára küldeni. Elkeseredve egyáltalán nem vagyunk, a sok fiatallal lehet mit kezdeni hosszú távon. Nem fogjuk feladni az elveinket azért, mert most egy félév éppen nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna.
Hadilábon a szerencsével
-Voltak egész jó, és persze elfogadhatatlan meccseink is. A Nagyecsed elleni kupabravúr kellő önbizalmat adott, így a Tiszalök ellen lényegében egy félidőt emberhátrányban játszva is nyerni tudtunk hazai pályán. A Herkules ellen viszont rendesen beleszaladtunk a késbe. Bárhogy forgattam őket, csapatként ott és akkor csődöt mondtunk. Az egész szezonban úgy érzem, a szerencse valahogy nem állt mellénk. Közhelyesen hangzik, de nekünk a kapufáról mindig kifelé pattant a labda, ami természetesen ellenünk rendre befelé.
Rakamaz ellen, egy élcsapat otthonában újra győzhettünk volna, úgy látszott, hogy sikerül kijönni a gödörből. Az a teljesítmény három pontot ért volna, de meg kellett elégednünk a döntetlennel.
Közben hazai pályán, egy nagyon hajtós kupameccsen elvéreztünk a Gyulaháza ellen. Ami után pár nappal jött a Semjén ellen 0-8. Egyéni hibákat vétve, már a meccs elején eldőlt a sorsunk.
Ennek ellenére sem estünk szét. Az Apagy és a Szakoly elleni döntetleneken játszottuk a legjobb meccseinket a félszezonban. Az irammal és a játék minőségével is elégedett voltam. Tiszavasvári ellen is csak apróbb tényezők hiányoztak a pontszerzéshez.
A Kálmánháza elleni meccs viszont számomra értékelhetetlen, jogosan nyerte meg a bajnokság legrosszabb meccse díjat. Az ősz végére teljesen szétestünk, hitehagyott társaság benyomását keltettük. Ha a kupameccseket is ide vesszük, akkor talán mondhatom, hogy a jobb csapatok ellen mintha nekünk is jobban menne a játék. Erre a kérdéskörre valahogy választ kell találnunk a jövőben.
Menetközben folyamatosan próbáltuk segíteni az ificsapatunk kiváló szereplését. Tóth Tibor nagyszerű csapatot rakott össze, mindent elkövetünk, hogy sikerüljön megtartani az első helyezésüket. Hosszú távon ez persze segíti a balkányi felnőtt labdarúgást is. Jelen pillanatban tehát a kirakatcsapatunk szereplésén kell csiszolgatnunk. Ha pozitívan nézzük a tabellát akkor lényegében 6 pontra vagyunk 7. helytől, ami azért nem nagy leszakadást jelent.
A szezon eleji hajtás után két edzéssel dolgoztunk tovább. Sérülések, munkahelyi elfoglaltságok és egyéb amatőr lózungok miatt viszont nem mindig lehetett tartani az edzéstervet. De azért elmondhatom, hogy Balkányba szeretnek edzésre járni a futballisták. Az egyesület munkája télen sem áll meg. Loki partneregyesületi tornákon veszünk részt, a fiúk és a lányok is teremtornákon mutathatják meg magukat. A felnőtt csapat január végén áll edzésbe, és egy nagypályás felkészülési tornán is részt veszünk Nyírbátorban.
Az említett filozófiánkat tekintve nagy jövés-menés nem lesz a csapatnál. Esetleg a Liverpoolból lepattanó egy-két fiatal játékosnak tudnék helyet szorítani.
Jó pihenést kívánok mindenkinek!
Balkányi elemzés:
