Az őszi szezon lezárultával az Ibrány SE a bajnoki tabella 6. helyét foglalja el, 24 ponttal. A csapat teljesítménye a szélsőségek jegyében telt: a támadó futball ékes bizonyítékaként a gárda 14 mérkőzésen 8 győzelmet aratott és 6 vereséget szenvedett, döntetlent egyetlen alkalommal sem játszott. Ez a statisztikai adat – a döntetlenek teljes hiánya – alapvetően meghatározta a csapat helyezését: bár a győzelmek száma a középmezőny elejére predesztinálná az együttest, a vereségek magas aránya megakadályozta, hogy az Ibrány érdemben beavatkozzon a biztos dobogóért folytatott küzdelembe.
A második szezonját kezdte meg Fiumei Viktor a Tölgyes utcai pályán, így emlékezett vissza ez elmúlt hónapokra.
-Tudtuk, hogy a Mátészalka kiesése a megyei 1-be, és a Nyírbátor jelentős erősödése meghatározó lesz az idei évben. Az átigazolási körkép alapján láttuk az Ecsedet, Mándokot és az Újfehértót is, hogy komolyan gondolkodnak az idei szezonban. Átbeszélve a vezetőséggel, az előbb sorolt tények ismeretében is, a dobogó vagy ahhoz közeli célokat fogalmaztunk meg a szezon végére. Az átigazolási időszak is jól alakult számunkra. Szokol Zsolt és Katona Gyuri személyében érkezett a rutin, Virág Konrád, Tóthszegi Péter és Sira Balázs pedig a fiatal vonalat erősítette meg. Közben Gergely Balázs is visszatért a pályára, és nagy örömünkre hamar visszatért a régi formájához. A tavalyi szezonban a bajnokság meghatározó csapata voltunk és a keret kialakítása után egyáltalán nem éreztem, hogy gyengültünk volna. Sőt, úgy gondoltam, hogy több variáció lett a csapatban, bár Farkas Marcit el tudnám még képzelni a csatasorban.
Az előző, 2024/2025-ös szezonhoz viszonyítva, ahol a csapat a 3. helyen végzett és végig versenyben volt az ezüstéremért, a jelenlegi pozíció visszalépésként értékelhető. A védelem instabilitása és a kulcsfontosságú rangadók elvesztése együttesen eredményezték a jelenlegi helyezést.
-Reménykedtem egy jó kezdésben, mert az hosszú távra is megalapozhat egy bajnokságot, de így utólag talán mondhatom, hogy még nem voltunk teljesen készen a rajtra. Ezt igazolta az első meccs a Csenger ellen, ahol mindent feltéve támadtunk, de a hazaiak kontrái végig veszélyesek voltak. Döntetlen szagú meccsen végül alul maradtunk. A Nyírbátor elleni mérkőzés volt számomra az ősz legnagyobb pozitívuma. Látszott már, hogy meghatározó csapatot építettek Cefáék, igazi rangadóként álltunk bele a meccsbe. Döntő pillanatban sajnos büntetőt is hibázunk, de abszolút nem volt benne, hogy el fogjuk veszíteni ezt a találkozót. A végén, úgy emlékszem az utolsó 4-5 percben, talán a rutintalanságnak is köszönhetően elbuktunk, de tartom, hogy legjobbak voltunk aznap csapatszinten és egyénileg is. Fájó vereségként emlékszem vissza erre a szombatra. További pozitívum még az ugornyai meccs is, ahol 2-1-re sikerült nyernünk. Ott, ahol azért nem osztogatják ingyen a pontokat, férfias küzdelemben szereztünk három pontot, ami aztán erőt adott a folytatásban. Igaz, hogy nem illett bele a sormintába a Nagyecsed elleni hazai meccs és nem is volt benne, hogy kikapunk, de egy öngól megpecsételte a sorsunkat aznap.
A 9. fordulótól egy három mérkőzésen át tartó győzelmi széria következett, amit egy klasszikus rangadó zárt le.
-Az Újfehértó ellen mindig színvonalas meccset játszunk. Több játékos útját keresztezte mindkét klub, és ez mindig egy extra motivációt, valamiféle pluszt ad a meccsnek. Örültünk, hogy sikerült nyerni és ezzel a pozitív lendülettel Kállóban is hoztuk a jó formánkat. Közben pedig már a kupában is helyt kellett állnunk, ami azért nagyban nehezítette a dolgomat. A terhelés következtében sajnos a sérültek száma is emelkedett, így többeknek heti három meccsen kellett pályára lépnie. Tavaly egész évben nem volt annyi sérült, mint az idei ősszel, de ez sajnos a futball velejárója. A Kótaj elleni szomszédvári rangadó a legfájóbb pont a félszezonban. Azért az elmúlt években általában mi vagyunk felül ezeket a meccseken, most persze nem így jártunk. Igazából már az első 25 percben kialakult az 1-2-es végeredmény, aztán a második félidőben rengeteg helyzetet dolgoztunk ki, de egyszerűen nem tudtuk begyömöszölni a labdát a kapuba. Közben persze nem engedhettük el védekezést sem, mert a szomszédok végig életveszélyesen kontráztak. Nyilván minden meccs más, de ez egy nem tervezett és fájó vereség volt.
A csapat mérkőzésenként átlagosan majdnem egy góllal többet kap, mint az előző szezonban. Ez a védelmi romlás okozza a vereségek számának drasztikus növekedését. Míg tavaly a szoros meccseket döntetlenre tudták menteni, idén ezek a mérkőzések vereséggel zárulnak.
-Morálisan gyenge állapotban utaztunk Szalkára, ahol lényegében még nekem is tetszett, amit a hazaiak a pályára vittek. Igaz, hogy pár kulcsemberünk hiányzott, de egyáltalán nem akarom erre fogni a vereséget, mert mindig csapatba gondolkodom. Nagyon remélem, hogy tavasszal megnehezítjük a dolgukat. A Namény ellen történt először az, amit többször szeretnék látni tavasszal. A meccsen 6 gólt is sikerült szereznünk és jó volt látni, hogy nem csak Nagy Dávid talált be. Talán úgy hisszük néha, hogy más játékos nem is tud a kapuba találni, döntő helyzetekben is mindig Dáviddal szeretnénk befejezni a támadást. Nyilván Nagy Dávid neve összeforrt a gólgyártással, aminek nagyon is örülünk, de most már el kell hinnünk, hogy más is képes gólt szerezni.
A szezon zárása keserűre sikerült. Egy újabb hazai vereség egy dobogós csapattól, ismét szerzett gól nélkül. Ez a mérkőzés keretbe foglalta az őszt: a védelem sebezhető, a támadók pedig a topcsapatok ellen hatástalanok.
-Október 12-én nyertünk utoljára hazai pályán, így a szurkolók sajnos érthető okokból nem élték meg jól a hazai bakikat, ezért szerettünk volna mindenképpen győzelemmel elbúcsúzni az évtől. Nem sikerült, kikaptunk sajnos a Mándoktól. Utólagosan persze már kár sokat rágódni rajta, de komoly helyzeteket hagytunk ki a mérkőzés elején. Ha mi szerezzük az első találatot, máshogy alakul a meccs képe. A Mándok olyan szériával érkezett hozzunk, hogy éreztem rajtuk a kellő önbizalmat, nagyon egyben voltak, nem a véletlen műve a kiváló győzelmi sorozatuk.
-Nem vagyunk az a tipikus olaszos egygólos csapat. Szeretünk támadni és gólt szerezni, csak ez így a védekezés rovására megy. Csapatszinten komolyan rendbe kell hozni a védekezésünket a felkészülés során. Sok gólt kaptunk pontrúgásból, ezeket a szituációkat is gyakorolnunk kell, és feltétlenül csökkenteni a kapott gólok számát. Nagy Dávid góljait, és szerepét a csapatban nem lehet megkérdőjelezni, viszont kiemelném még Tóth Norbit, aki védéseivel többször tartott minket életben. Mint már említettem csapatszinten gondolkodom és a hozzáállásra egyáltalán nem lehet egy rossz szavam sem.
Bajnoki esélyek
-A Mátészalkát kicsit jobb csapatnak tartom, mint a Bátort, de kétségkívül kettőjük között fog eldőlni a bajnoki cím sorsa. Mi szeretnénk feljebb lépni és a dobogó alsó fokát sem tartom elérhetetlennek, persze ehhez egy jó felkészülés szükséges. Január 14-én kezdünk, a vezetőségnek köszönhetően minden feltétel adott ahhoz, hogy egy jó félkészüléssel vágjunk neki a tavasznak. Öt edzőmeccs van programban, osztálytárs és magasabb vonalban szereplő csapatokkal fogunk találkozni.
A tavaszi szezonra a csapatnak el kell mozdulnia a „mindent vagy semmit” mentalitástól egy eredménycentrikusabb futball felé, ahol az 1-0-s győzelmek és az idegenbeli döntetlenek is értéket képviselnek a tabella építkezésében.