A szombat délután ismételten egy szuper kis programmal telt Szamoskéren. Megrendezésre került a már évtizedek óta tartó, és hagyománnyá váló Dánvég-Pernyevég Örökrangadó.
Nagy öröm volt mindenki számára, hogy a szombat délutánt a falu lakossága ismét együtt töltötte, idén is nagy érdeklődés fogadta a mérkőzést. Külön boldogság pedig, hogy ebben az évben is több résztvevő hazautazott Szamoskérre annak érdekében, hogy a megmérettetésen részt vehessen.
Talán nem mindenki ismeri a község két felének elnevezésével kapcsolatos történetet.
A dánvég a dán kacsáknak köszönhetően kapta a nevét. A falu egyik gazdája dán kacsákat vásárolt, melyek annyira jól híztak és nőttek, hogy a szomszédok is kedvet kaptak a dán kacsa tartásához. A szomszédságban ezután több dán kiskacsa is kelt, így a falu ezen, északi felét egy idő után már csak „dánvég”-nek emlegették.
A falu másik végének neve pedig elég árulkodó. A szegény embereknek a régi időkben, tűzhely hiányában a földre lerakott vaslemez szolgált főzőhelyként, tüzelőként pedig a falu határából származó, kévébe kötött magas szárú növények. A tüzelés során felszálló pernye beterítette a közeli házak tetejét, így maradt a falu ezen végén, hogy „pernyevég”.

A 2×30 perces meccsen az őszi meleg ellenére is végig keményen küzdöttek a két fél tagjai. A baráti mérkőzést ezúttal 8-2 arányban a Dánvég nyerte, de a Pernyevég is hősiesen harcolt a Dánvég-Pernyevég Vándorkupáért.
Játékvezetők: Gáthi Pál – Varga Zoltán
“Dánvég”: Farkas G. – Soós D., Piros G., Piros L., Olcsvári S., Gáthi T.
Csere: Balogh D., Deli F., Somlyai A., Horváth Cs.
“Pernyevég”: Kiss Z. – Mikes B., Menyhárt Z., Bíró A., Bíró M., Teremi B.
Csere: Soós A., Vincze L., Kiss B., Lippai P., Soós R., ifj. Deli F.
Gólszerzők: Gáthi T. (3), Balogh D. (2), Piros G. (1), Soós D. (1), Horváth Cs. (1) illetve Vincze L. (1), Bíró A. (1)




Piros Gábor beszámolója