A tavalyi szezonban csupán három ponttal maradt le a bajnoki címről a Gyulaháza KSE csapata a vármegyei II. osztály 2. számú csoportjában. Idén sem tétlenkednek Gyulaháza fiai, dobogós helyen tanyáznak a téli szünetben. Deák Béla vezetőedzőt kérdeztük a csapat körüli helyzetről:
Várakozásoknak megfelelően
-A félszezon egészét tekintve elégedett vagyok, de két részre kell osztanunk az őszi periódus megítélését. Jól kezdtük a bajnokságot, a tavalyi szezonnal egybekötve beleértve a kupamérkőzéseket is 18! mérkőzésen keresztül nem találtunk legyőzőre. Ez a sorozatunk Nagyhalászban szakadt meg, majd ezt követte még két döntetlen és egy vereség. A kitűzött célt elértük, a dobogón vagyunk a téliszünetben – bár ezzel kapcsolatban konkrét elvárás nem volt, teljesítettük amit szerettünk volna. Ezt főleg a játékra és az eredményekre értem. Utólag kicsit savanyú lehet a szánk íze a két vereség miatt, ezzel együtt optimista vagyok, megvoltak a helyzeteink, ami nagyon fontos.
Sikerek és blamák
-Voltak simább mérkőzéseink is, kiemelném a Tuzsér ellen hazai pályán aratott 8-0-ás győzelmünket, ahol egy korszerű, attraktív támadó játékot mutattunk be, könnyen kétszámjegyű lehetett volna a különbség. Az eredmény inkább az ellenfél csapatának hízelgő, úgy ahogy a Fényeslitke elleni szintén hazai pályán aratott 7-0 alkalmával is. Ezen a két találkozón kiemelkedően játszott mindenki. A legnagyobb sikerünk az mindenképpen a Pátroha elleni 5-1-re megnyert találkozó, hiszen ők a legnagyobb riválisaink. Kiváló játékosokból áll a pátrohai csapat, nem véletlenül lettek ők az őszi bajnokok. Ellenük is lehetett volna nagyobb a különbség, mert büntetőt is hibáztunk, voltak ziccereink. A játék képe bizakodásra adott okot számunkra, mert nem mi alkalmazkodtunk, hanem mi játszottuk a futballt. Jól felkészültünk rájuk, a kiemelkedő játékosaikat nagyszerűen tudtunk semlegesíteni.
Ami csalódást okoz, az az utolsó négy mérkőzésünk, ahol összesen csupán kettő pontot szereztünk. Azt le kell szűrni, hogy idegenben, mint például Nagyhalászban és Papon a szűk, rosszabb minőségű pályák nem nekünk kedveztek – a párharcok domináltak inkább ezeken a találkozókon. A fiatal csapatomnak ehhez még hozzá kell szoknia, gyorsabban alkalmazkodniuk kell a körülményekhez, és kihasználni minden adódó lehetőséget. Pap ellen az első félidőben két büntetőt is hibáztunk rövid időn belül, az utolsó meccsen pedig a Vaja ellen a mérkőzés lefújása előtt ziccert rontottunk, ami sokba került számunkra. Újdombrád ellen hazai pályán is illett volna győzni.
A titánokkal teli állomány
-Mikor két éve átvettem a csapat irányítását a vezetőkkel megegyeztünk abban, hogy fiatal, helyi kötődésű játékosokra építjük a csapatot, ami azóta meg is történt és jelenleg is zajlik. 21 év a keret átlagéletkora, amit Kozma Józsi, azaz Dodi a maga 41 évével „erősen ront”, persze ez csak képletes, hiszen a mentalitásával és a teljesítményével helyet követel magának a csapatban, segíti a fiatalokat és terelgeti őket. Itt szeretném megemlíteni segítőmet Tóth Gábort (Csokeszt), aki rengeteget segít nekem a napi munkában. A fiatalok nagyrészt itt nevelkedtek, kötődnek Gyulaházához ami miatt a nézőszámunk is megfelelő. A kisvárdai munkám által megismertem sok tehetséges srácot, akikkel ezáltal keresztezi egymást az utunk. Mindannyian nagyon ügyesek, sok van bennük, amit igyekeznek a felszínre is hozni.
Kiemelhetők is vannak
-A nyáron érkezett Farkas Gergőt mindenképp megemlíteném. Gergő egy gyulaházi srác, aki hosszú kitérő után tért vissza hozzánk, és játékával, valamint góljaival kiemelkedett a mezőnyből. Mohl Dávid szintén nyáron érkezett, vele Kisvárdán már dolgoztam együtt az utánpótlásban. A nyáron magasabb osztályba távozó Bunkóczi Eriket nagyszerűen pótolja. Ő és Dodi kiegészítették egymást – a rutin és a fiatal lendület ötvözetét jelképezik, jól tudnak összedolgozni a pályán. Dodi is kiemelendő, öröm számunkra, hogy továbbra is csapatunkat erősíti és fogja a tavasz folyamán is. A többiek egy jó átlagos teljesítményt hoztak összességében, de mindenkiben ott van a kvalitás, hogy kiemelkedjen. A fiataljaink nagyon ügyesek, de tudatosítani kell bennük, hogy a siker legnagyobb gátló tényezője az önelégültség. Azt gondolom, ez jelent meg az utolsó néhány mérkőzésen. A hozzáállás nem volt megfelelő, ennek pedig nem szabad többé megtörténnie. Játékban nem lehetett az ellenfeleink fölé nőni ezeken a találkozókon, akaratban pedig nem tudtunk. Ebben mindenképpen fejlődnünk kell a jövőben, tanulni belőle. Optimista vagyok, mert fogékonyak a srácok. Egy jó téli felkészüléssel megalapozhatjuk a tavaszi jó szereplésünket.
Jó felkészülést kívánok mindenkinek!
Gyulaházán január 26-án startol a Szi-Zo műfüves felkészülési torna.
Gyulaházi elemzés:
Támogass minket!
