Nyomás nélkül indultak, végül sikerült a dobogó

Ha a Rakamazi Spartacus SE elmúlt szezonjait nézzük, egyértelműen kirajzolódik a felfelé ívelő tendencia. A csapat a tavalyi bajnokságban éppen csak lecsúszott a dobogóról és a 4. helyen zárt, idén azonban sikerült megtenni azt a bizonyos következő lépcsőfokot, és 38 pontot gyűjtve magabiztosan szerezték meg a bronzérmet. Bár a szurkolók talán már a rajt előtt érmet reméltek, a szakmai stáb tudatosan vette le a terhet a fiúkról az induláskor.

„A tavalyi negyedik helyezés után természetesen szerettünk volna előrelépni, ugyanakkor a szezon előtt nem helyeztünk felesleges terhet a csapatra” – tekintett vissza a kezdetekre Venczel Imre vezetőedző. „A vezetőség célja az volt, hogy stabilan az élmezőnyhöz tartozzunk, fejlődjön a játékunk, és végig versenyben legyünk a dobogós helyekért. Kimondott elvárásként nem fogalmaztuk meg a bronzérem megszerzését, de bíztunk benne, hogy a keretben megvan a képesség. Fél szezon elteltével viszont már kimondottan szerettük volna megtartani a harmadik pozíciót. Láttam a játékosokon, hogy nekik is fontos volt, mivel már kétszer csúsztunk le a dobogóról ez elmúlt években. Ezúton is köszönöm minden egyes játékosnak a hozzáállást az egész szezonban, hiszen többször sérülten, vagy épp munkából jövet vállalták a játékot.”

Bár az idény összességében sikeres volt, a futballban mindig akadnak bosszantó pillanatok. A szakember egyértelműen megnevezte a szezon legfájóbb pontját, ugyanakkor sportszerűen elismerte a bajnokcsapat teljesítményét is.

„Ha mérkőzésekről kell beszélni, akkor egyértelműen a hazai, Levelek elleni találkozó végjátéka jelentette a legnagyobb csalódást (ahol a Rakamaz az utolsó percekben herdálta el a 3–0-s előnyét – a szerk.). Hiába játszottunk kezdeményezően, sokszor elfogyott a „tudás”, és egyéni hibák is jellemeztek bennünket. Ugyanakkor ebben az osztályban szerintem minden csapat életében jelen voltak ezek a hullámvölgyek. Kivéve talán a Szakolyt, amely magabiztosan nyerte meg a bajnokságot – ezúton is külön gratulálok ehhez a teljesítményhez!”

Kockázatos, de látványos futball

A megszerzett bronzérem mögött komoly statisztikai mutatók állnak. A Rakamaz támadójátéka valósággal rettegésben tartotta a mezőnyt, amit a szezon során bemutatott kiütéses győzelmek (mint a Tiszalök elleni 12–0 vagy az Érpatak elleni 9–1) is hűen bizonyítanak. Azonban a 32 kapott gól rámutatott arra, hogy a nyílt sisakos, letámadásra épülő futballnak megvan az ára. Venczel Imre vezetőedző nem is kereste a kifogásokat.

„A támadójátékunk valóban az egyik erősségünk volt egész évben, őszintén megvoltak hozzá az egyéniségek. A 32 kapott gól viszont azt mutatja, hogy voltak olyan időszakok, amikor védekezésben javulnunk kellett volna, és ezt a részét magamra vállalom. Természetesen, ha feljebb szeretnénk labdát szerezni és az ellenfél térfelén többet lenni, annak megvan a veszélye hátul. Régebben hallottam, hogy „rúgjunk többet, mint az ellenfél”, ha viccesre vesszük a figurát… de az igazság az, hogy menet közben ez a sok kapott gól engem azért jobban idegesített.”

Galambosi Gábor feltette a koronát a teljesítményére

Nem lehet teljes a rakamazi évértékelő anélkül, hogy ne beszélnénk a szezon egyik legnagyobb hazai hőséről. A bajnokság gólkirályi címe ugyanis Rakamazra került, miután Galambosi Gábor elképesztő, 22 gólos szezont produkált, megnyerve a Módis Dáviddal és Hamza Tamással vívott kiélezett versenyfutást. Az edző és játékos közötti kiváló kapcsolat sokat nyomott a latba.

„Nagyon örülök a barátom egyéni sikerének, ami a csapatot is nagyon sokban segítette idén” – méltatta gólkirályát a tréner. „Szanó” már nem mai gyerek, nem kellett őt külön motiválni vagy fejben összerakni, ehhez bőven elegendők voltak a baráti beszélgetések. Az ő jelenléte mindig is fontos volt az öltözőben és a pályán egyaránt. Az, hogy a harmadik hely mellé Rakamaz adta a gólkirályt is, egyértelműen sikeressé teszi ezt az évet.”

Kérdőjelek a jövő körül

A bronzérem és a gólkirályi cím után a szurkolók joggal reménykednek egy hasonlóan, vagy még ennél is fényesebb folytatásban. A nyári felkészüléssel és a játékoskeret esetleges megerősítésével kapcsolatban a tréner egyelőre óvatosan fogalmazott:

„Ezekre a kérdésekre még nem tudok pontos választ adni, hiszen nem csak tőlem függnek a dolgok. Személy szerint én annak örülnék a legjobban, ha egyben maradna a csapat, és a következő szezonban újra ott tudnánk lenni a mezőny legelején.”