Felért a csúcsra a Nagydobosi LSE! A vármegyei II. osztály 3. számú csoportjának 2025/26-os bajnoki trófeája teljesen megérdemelten került a csapathoz. Egy olyan szezont hagytak a hátuk mögött, amelyben a zöld gyepen szinte sebezhetetlenek voltak, a kispadon pedig egy igazi specialista diktálta a tempót. A Nagydobos történetének eddigi legnagyobb sikerét érték el a fiúk, a nagy kérdés pedig már csak az maradt: jövőre a vármegyei élvonalban folytatják?
Egy bajnoki cím sosem a véletlen műve, a Nagydobos idei aranyérme mögött is egy különösen szépen, évek alatt felépített folyamat rajzolódik ki. Ha végignézünk a csapat elmúlt szezonjain, láthatjuk az egyenletes, magas szintű teljesítményt: a 2023/24-es idényben szerzett ezüstérem, majd a 2024/25-ös kiírásban elért harmadik helyezés is mutatta, hogy az együttes ott dörömböl a csúcson. Idén pedig végre be is szakították azt az ajtót.
Körmös Miklós: A 3. számú csoport specialistája
A sikersztori egyik, ha nem a legfontosabb láncszeme a nyári edzőváltás volt. A vezetőség a szezon előtt a rutinos mesterre bízta a gárda irányítását, akinek a neve felér egy garancialevéllel, ha a vármegyei másodosztály 3. számú csoportjáról van szó. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint egyedülálló edzői bravúrja: korábban a Nyírmeggyes, majd a Nyírbéltek együttesével is bajnoki címet ünnepelhetett ebben a csoportban. Ahol Körmös Miklós leteszi a névjegyét, ott a siker borítékolható.
„A titok alapvetően a kemény munka és a megfelelő csapatszellem kialakítása – árulta el a mester a sikerszéria hátterét. – Olyan közeget kell teremteni, ahol a srácok jókedvvel járnak edzésre és meccsre egyaránt. A fegyelmet persze maradéktalanul meg kell követelni, mert anélkül nincsenek eredmények. Mindenkitől elvárom az egyenes viselkedést, de ugyanezt kapják vissza tőlem is. Nálam egyszerűen nincs mellébeszéd. Tavaly nyáron az volt a legfőbb célkitűzésünk, hogy nyerjük meg a bajnokságot, aztán meglátjuk, hogyan alakul a folytatás. Úgy érzem, ezt maximálisan sikerült teljesítenünk. A fiúk teljesen nyitottak voltak, tudták és érezték, mi a terv, de a terhet le kellett venni a vállukról. Ehhez nagyban hozzájárult a vezetőség is, akik nem voltak görcsösek, és egyáltalán nem szóltak bele a szakmai munkába. Bár lényegében rövid idő alatt kellett egy új csapatot felépítenünk, nagyon jól sikerült. Sokat segítettek azok a srácok, akiket a korábbi állomáshelyeimről – Nyírmeggyesről vagy Nyírbéltekről – már jól ismertem; én ugyanis mindig győztes mentalitású játékosokat keresek. Minden meccs előtt csak annyit kértem a csapattól: felszabadultan élvezzék a játékot. Ha fizikálisan rendben vagyunk és görcsösség nélkül futballozunk, annak csakis győzelem lehet a vége. Ezt szerencsére tökéletesen meg is értették.”
A pályán szinte verhetetlenek voltak
A Nagydobos idei dominanciáját jól mutatja a végső tabella. A bajnokságot 46 ponttal nyerték meg, és az egész évad során tényleges játékban mindössze egyetlen alkalommal kaptak ki (a 17. fordulóban az Ópályi otthonában 2–1-re). A statisztikában szereplő másik vereségük zöld asztalnál dőlt el. Ezen, valamint egy őszi döntetlenen kívül minden akadályt kíméletlenül elsöpörtek.
„A legfőbb erősségünk az volt, hogy nagyon hamar összeállt egy stabil védekezés, amelyre építve már nyugodtan ki tudtuk alakítani a helyzeteinket – emelte ki Körmös Miklós. – Külön ki kell emelnem Pindzsula Pétert a kapuban és Flavián Most, akik a védelem tengelyét alkották. Ők ketten jelentették a gerincet és a biztos pontot hátul, mindenkit kiemelhetnék, de ők ketten végigjátszották a egész bajnokságot. A védelmünk magabiztossága adta meg azt az alapot, ami miatt a támadóink elöl sokkal kreatívabban és bátrabban mertek futballozni.”
És a támadók éltek is a lehetőséggel. Bár a bajnokság gólkirályi címét nem ők adták, a támadósoruk rettegésben tartotta a vármegyét: Fleisz Zsolt 23, míg Zakor János 15 alkalommal terhelte meg az ellenfelek hálóját.
„Nálam nem az a cél, hogy egyetlen játékos nyerje meg a meccseket. Teljesen mindegy, ki rúgja a gólt; egy góllal felérő, jó kulcspassz pont ugyanannyit ér – szögezte le a szakember. – Természetesen a befejezésekre megvoltak a kijelölt embereink, mint Zsolti és Jani. De le a kalappal Baráth Dávid előtt is, aki az egész szezont csupaszív módon végigküzdötte, vagy Drabik Milán előtt, aki az öltözőben rengeteget tett a kiváló csapathangulatért. A bajnokság vége felé persze éreztem a srácokon a fáradtságot. Ilyenkor pszichológusként is helyt kellett állni: próbáltam önteni beléjük a lelket, tudatosítva bennük, hogy ha már idáig eljutottunk, a legvégét nem ronthatjuk el.”
Történelmi lépés: Megnyílik az út a vármegyei elitbe!
Amikor egy csapat ilyen domináns teljesítménnyel nyeri meg a másodosztályt, a szurkolókat azonnal a jövő kezdi el foglalkoztatni. A feljutás kérdése Nagydoboson nemcsak egy kósza álom: a klub infrastrukturális és háttérszempontból is felkészült, rendelkeznek a vármegyei I. osztályú induláshoz szükséges hivatalos licenccel is. A nagy kérdésre pedig maga az edző adta meg a várva várt választ:
„Igen, vállaljuk a magasabb osztályt! Ez egy igazi történelmi szereplés lesz Nagydobos életében, hiszen ilyen magasan még sosem jegyezték a csapatot. A klubvezetés és a polgármester úr is rengeteget dolgozott azért, hogy ez megvalósulhasson, úgyhogy állunk elébe, és bátran szembenézünk a feladattal. A csapatépítéssel kapcsolatos egyeztetéseket már el is kezdtük – tette hozzá Körmös mester. – Nyilvánvalóan lesznek távozók, de mindenképpen szeretnénk új játékosokat is igazolni, a felsőbb osztályban pedig már különösen a minőségre kell odafigyelnünk. A fiúk rendkívül lelkesek és várják a kihívást. Nagyon szeretnénk a vármegyei első osztályban is maradandót alkotni. A szombat esti záróbanketten egyeztetünk a felkészülés részleteiről, de egy kis pihenés most mindenképpen bele kell, hogy férjen.”
A tréner motivációja a megannyi aranyérem után sem lankad, ami a Nagydobos jövője szempontjából is kulcsfontosságú:
„Úgy érzem, játékosként és edzőként is elértem már azokat a célokat, amiket szerettem volna, de ahogy mondani szokták: mindig van feljebb. Ezért is vágok bele az újabb kihívásokba. A legfontosabb alapelvem azonban nem változik: számomra mindig a csapat lesz az első, és sosem az egyén.”
Egy rendkívül szép, fegyelmezett és ellentmondást nem tűrő bajnokságot zárt a Nagydobosi LSE. A játékosok, a szakmai stáb és a szurkolók most joggal ünnepelnek, hiszen a tudatos építkezés meghozta a gyümölcsét. Ősztől pedig – a település történetében először – a vármegyei elitben bizonyíthatják rátermettségüket.
