Egy roppant hosszú, küzdelmes és fordulatokban gazdag bajnokságon van túl a Nagyecsed RSE a Nyír-Wetland Vármegyei I. osztályban. A szatmári alakulat végig a közvetlen élmezőny nyomában loholva, rendkívül masszív és tudatos futballt bemutatva fejezte be a 2025/26-os szezont. A stabil háttér, amely elképzelhetetlen lett volna Fodor András elnök úr áldozatos munkája nélkül, idén is meghozta a gyümölcsét. A sikeres szezont követően azonban Piskóti Zsolt vezetőedző úgy döntött, időlegesen hátralép a labdarúgástól.
A hazai erőd és a kitűzött célok elérése
A számok tükrében a Nagyecsed RSE a szezon végén 58 pontot gyűjtve az előkelő negyedik helyen végzett a tabellán.
- A lejátszott 28 mérkőzésből a csapat 18 alkalommal győzött, 4 döntetlen és mindössze 6 vereség mellett.
- A védelem betonbiztos volt, hiszen mindössze 18 gólt kaptak, miközben 55-öt szereztek.
- A hazai pálya, az ecsedi „katlan” igazi oroszlánbarlangnak bizonyult: 14 mérkőzésből 10 győzelmet és 3 döntetlent értek el, és csupán egyszer hagyták el vesztesen a pályát.
- Idegenből is stabilan hozták a pontokat: 14 fellépésből 8 győzelmet arattak a vendégségben.
„Egész szezonban a stabilitás jellemezte a csapatot -kezdte visszaemlékezését Piskóti Zsolt. Nehezen legyőzhetőek voltunk, és mindenkinek megnehezítettük a dolgát. Az első ötbe kerülést tűztük ki célul, és bár a végén volt esélyünk a dobogóra is, összességében reális a helyezésünk, elégedettek lehetünk vele. Ami a biztos hátteret illeti, Fodor András elnök urat nem kell bemutatni senkinek a megyében. Nagyon korrekt, a csapatért és Nagyecsedért száztíz százalékban kiáll, és mindent belead a munkába. A hazai pályánkról szólva pedig: a nagyecsedi futballnak és a híres katlannak hatalmas hagyománya van, amit úgy gondolom, méltán képviseltük ebben a szezonban is.”
Bravúrok a bajnok ellen
A szezon során a gárda határozott mentális erőről tett tanúbizonyságot. Külön kiemelendő az a nyolc mérkőzésen át tartó veretlenségi széria, amely a 11. és a 18. forduló között tartott. Ebben az időszakban hat győzelmet arattak, ráadásul olyan bravúrokat mutattak be, mint a bajnok Mátészalka elleni 1–1-es és 0–0-s döntetlenek, melyekkel oda-vissza megtréfálták a listavezetőt. Az egyetlen igazi „mumusnak” az Újfehértó bizonyult, akiktől hazai pályán 0–1-re, idegenben pedig 2–0-ra kaptak ki.
„Hál’ Istennek nem volt mély gödör a szezon közben. Egy-egy vereség után hamar ki tudtunk jönni a negatív szériából, összességében nem is vesztettünk túl sok meccset. Amit mindenképpen kiemelnék, és amire nagyon büszkék vagyunk, az a Mátészalka elleni két összecsapás: ott mindkét mérkőzésen olyan teljesítményt nyújtottunk, ami önmagáért beszél. A legfőbb erőnk az volt, hogy nagyon jó volt az öltöző, a csapategység, és tudtunk küzdeni egymásért. Rettentő nehéz volt nekünk gólt lőni. Ha vezetést szereztünk, az ellenfelek már nagyon nehezen tudtak felállni. Viszont ha mi kerültünk hátrányba, akkor megindult a bajunk: egy betömörülő, zárt védekezés ellen már nehezen tudtuk megbontani az ellenfelet, ehhez talán egy kicsit több idő és gyakorlás kellett volna.”
A keret motorjai és a befejező csatárok
A taktika alapját a masszív védekezés adta, de a támadások befejezésénél is megvoltak a kulcsemberek.
- A házi góllövőlistát Tangel László egészen elképesztő fölénnyel, 23 góllal nyerte meg.
- Őt Jónucz Dániel követte 7 találattal.
- A képzeletbeli dobogó harmadik fokára holtversenyben Bulyáki Krisztián és Tilinger Dániel állhatott fel 4-4 góllal.
- Emellett Nagy Norbert és Nyíregyházi Gábor is aktívan kivette a részét a gólgyártásból 3-3 találattal.
„Ami a kiemelkedő teljesítményeket illeti, Tangel Laci huszonhárom gólja önmagáért beszél, bár szerintem még így is maradt benne több találat. Mivel nagyon kevés gólt kaptunk, az egész védelmet dicséret illeti, de Nagy Máté kapust külön kiemelem: osztályon felüli bravúrokat mutatott be az idényben. A középpályán pedig ott volt Tilinger Dani és Bulyáki Krisztián. Ők ketten voltak a csapat motorjai: Dani a védekezésben, Krisztián pedig a támadásokban és a kreativitásban alkotott maradandót.”
Nehéz, de tudatos búcsú: Bővül a család
A remek eredmények és a kiemelkedő csapategység ellenére Piskóti Zsolt a szezon végén meghozta azt a döntést, amely már egy ideje érett benne: időlegesen távozik a kispadról. A leköszönő mester az okokról is őszintén beszélt lapunknak:
„Nem elhamarkodott, de nagyon nehéz döntés született meg. Régóta érett már bennem, és több szakmai, illetve családi oka is van. Nem titok, szeretném magam majd magasabb osztályban is kipróbálni, de a jelenlegi vállalkozásom ezt most nem teszi lehetővé, így jól fog jönni egy kis feltöltődés, hogy energiát gyűjtsek. Emellett a legfőbb ok, hogy a második gyermekünk születésére készülünk. A nagyecsedi szurkolóknak és a srácoknak csak annyit mondanék: remek sportembereket és nagyon jó közeget ismertem meg náluk. Fájó a búcsú, de ahogy a játékosoknak is elmondtam: ez nem végleges elköszönés. Egy-két év pihenőre gondoltam, az edzői munkát nem szeretném örökre megszakítani, hiszen ez a legnagyobb szenvedélyem. Amint a lehetőségeim engedik, vissza szeretnék térni!”
Stabil alapok és a hamarosan eldőlő edzőkérdés
Bár Piskóti Zsolt távozásával egy kifejezetten sikeres fejezet zárult le, az általa felépített masszív alapokra és a kiváló csapategységre bátran lehet építkezni a folytatásban. A Nagyecsed RSE az idény során bebizonyította, hogy a Vármegyei I. osztály abszolút meghatározó együttese, amellyel a jövőben is a közvetlen élmezőnyben kell számolni.
A háttérben vélhetően már gőzerővel zajlanak az egyeztetések, és hamarosan hivatalosan is bejelentik az új vezetőedző személyét, aki átveszi a stafétát a szatmári gárdánál. Amint megvan a hivatalos bejelentés, természetesen azonnal beszámolunk róla!
