A tarpai foci számára, igazi sikersztori volt a 2024/25-ös bajnoki évad. A csapat, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei I. osztályú labdarúgó bajnokságban, nem túlzás kijelenteni, hogy szinte rajt-cél győzelmet aratott, emellett már szinte hagyományosnak tekinthetően remekül helyt állt a Magyar Kupában, Amatőr Kupa döntőt játszott ország-világ nyilvánossága előtt, ahol büntetőpárbajban veszített, s megnyerte a Vármegyei Kupát, ahol a büntetőpárbaj nekik hozott szerencsét a Vásárosnamény ellenében. Fogadjátok szeretettel Papp Attila (Papsi) gondolatmenetét és visszaemlékezését:
Ez az évad, a tarpai futballért tevékenykedők, s a lelkes tarpai szurkolók számára, egy igazán ízletes „focitorta” volt, de a „hab a tortán”, azért az lenne igazából, ha sikerülne az osztályváltás a tarpai fiataloknak, ha magasabb osztályban is megmutathatnák tudásukat, képességeiket. Az idei bajnokságban nyújtott teljesítmény, határozottan alátámasztja azt, hogy erre már „megértek” a tarpai „focidiákok”. Ennek elérése azonban csak akkor realizálódhat, ha eredményesen fog sikerülni a záróvizsga, Tolna Vármegye bajnoka, a Dombóvári FC ellenében. A mi megyénk focijában élve, furcsa kicsit azzal szembesülnünk, hogy mindössze 7 csapatos a Tolna Vármegyei I. osztályú labdarúgó bajnokság, s az I. osztály mögött sincsenek igazán „csapathegyek”, nem egy „túlnépesedett” megyei foci a Tolna Vármegyei foci. Ennek ellenére nagyon óvatosan kell megítélni egy bajnokcsapat játékerejét, vagy egy vármegye focijának a nívóját!
Mi, Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei focibarátok, általában büszkeséggel beszélhetünk megyénk focijáról, népes bajnokságainkról, csapatlétszámainkról, s úgy általánosságban, vármegyénk focijának a nívójáról. Azt gondolom, alapvetően mindez teljes mértékben igaz is, s tényleg joggal lehetünk sok mindenre büszkék, megyénk focijával kapcsolatban. Ugyanakkor tessenek csak visszagondolni az utóbbi évtized osztályozós párharcaira, s bizony akkor azért megkeseredhet a szánk íze, mert azért kaptunk bőven pofonokat. Nem igazán titulálható sikeresnek bajnokaink osztályozós párharcainak a végkimenetel, kivételt képez persze ezalól a Mátészalka tavalyi osztályozója, bár ők nem lettek bajnokok. S engedjenek meg egy személyes emléket, ami a fehérgyarmati sportvezetői múltam legfájdalmasabb pillanatai közé tartozik. Egy nagyon jó kis csapatunk formálódott, s remekül szerepeltünk a Magyar Kupában is abban a bajnoki évadban, amikor az országos főtáblán, azt hozta a sorsolás szeszélye, hogy Tolnába kellett utaznunk, a Bátaszék csapatához, ahhoz a Bátaszékhez, amely most harmadik lett a Tolna Vármegyei labdarúgó bajnokságban. Bizakodva, nagy reményekkel vágtunk neki a hosszú útnak, sajnos anyagi lehetőségeink nem engedték azt meg, hogy már előző nap elutazzunk, s megszálljunk valahol a találkozó helyszínének a közelében, ez az opció akkoriban fel sem merülhetett számunkra. Így utólag belátva, ez sem volt túl szerencsés, azaz, hogy csapatunk egy több száz kilométeres út viszontagságaival a lábában lépjen pályára. Mindenesetre, az emlékezetem szerint akkor talán 8 csapatos Tolna Megyei bajnokság élbolyába tartozó Bátaszék, úgy elvert bennünket, mint „jég a határt”, egy kiadós veréstől „porba sújtva” indulhattunk haza, s bizony egy végtelenül hosszúnak tűnő, szomorú hangulatú hazautazásunk volt akkor…
El kellett ismernünk, a Bátaszék egy rendkívül jó csapat volt, minden ízében magasabb nívójú focit játszottak tőlünk. Szóval, akik a csapatok létszáma alapján ítélnek meg egy bajnok erősségét, könnyen csapdába kerülhetnek! Az 1994-ben, két helyi csapat fúziójából létrejött Dombóvári FC, alakulása után, évente nyerte meg a különböző bajnoki osztályokat, majd 16 évadot töltött, az NB III-ban, amelynek mindvégig a meghatározó csapatai közé tartozott. Remek szakemberek sora irányította az együttest, csak példaként említeném Ujvári Kálmán, idősebb Dárdai Pál, vagy Horváth Zoltán nevét. Az idei bajnoki évadban a Tolna Vármegyei I. osztályban a hét csapat, ősszel és tavasszal is oda vissza megmérkőzve egymással, összesen 24 meccset játszott csapatonként. A Dombóvári FC 24 találkozóból kétszer játszott döntetlent, 22 mérkőzést megnyert, 101 gólt rúgott, s mindössze 19 találatot kapott! Az információk szerint egy fiatal, rengeteget futó, gyors, korszerű focit játszó csapat a Dombóvár. Gyakorlatilag, alighanem két meglehetősen hasonló stílusú csapat fog tehát az osztályozós párharcban egymással megmérkőzni, amely csapatok nem csak hasonló stílusúak, de nem kizárt, hogy közel azonos játékerőt képviselnek! Gál Ricsiéknek kellő alázattal, de megalkuvást nem tűrő akarattal, és egészséges, de nem túlzott önbizalommal, s az oda-vissza párharc eredményes megvívása érdekében, mindkét mérkőzésen maximális koncentráltsággal kell „csatába” indulni a Dombóvár ellen. A siker érdekében, ezek elengedhetetlenül fontos tényezők lesznek. A tarpai szurkolók ott lesznek a csapat mellett, biztos vagyok abban, hogy még a hosszú idegenbeli útra is szép számmal elkísérik majd a kedvenceket, rajtuk nem fog múlni a siker!
2025. június 08-án Dombóváron lesz az első mérkőzés, 2025. június 15-én Tarpán lesz a visszavágó. Bízom benne, hogy június derekán, helyi szpíkerként, a tarpai estében, az NB III-at ünnepelhetem majd együtt a tarpai publikummal, s „kuruc földön”, győztes „csataként” kerül majd be a fociévkönyvekbe, a Dombóvári „vitézek” elleni „ütközet”! S hátha még Kati néniék töltött káposztája, s Beatrix csodasütijei is jól fognak majd esni …………
Papp Attila /PAPSI/
