Hogy mi változik a megyei fociban a jövőben, az ma az egyik legégetőbb kérdés. Amikor egy megyei élvonalban 6-8 gólos különbségek röpködnek hétről hétre, az – finoman szólva is – nagyon nagy gáz, és komoly problémákra világít rá. Ennek apropóján a futball és az utánpótlás-nevelés egyik nagy alakját, a 72 éves Gyarmati Andrást, azaz „Bandi bát” kérdeztük arról, hogyan is látja jelenleg a megyei labdarúgás helyzetét. Legutóbb Nyírbélteken dolgozott edzőként, de folyamatosan és árgus szemekkel követi a történéseket. Markáns, karakán véleménye van: lehet vele egyetérteni, lehet vele vitatkozni, de elmenni mellette semmiképp sem szabad.
Egy páratlan karrier állomásai: Ebestől a Bajnokok Ligájáig
Gyarmati András neve összeforrt a régió labdarúgásával. Edzői pályafutása Ebesen indult a megye II-ben, majd a DEAC-nál a megye I-ben folytatódott. Idén éppen 30 éve, 1996-ban ünnepelhetett bajnoki címet a debreceni egyetemistákkal – egy olyan időszakban, amikor a pénztelenség rányomta a bélyegét a futballra. Ezt követően az NB III-as Balmazújvárosnál és több csapatnál vállalt munkát, majd visszatért a DEAC-hoz, de összeségében közel 300 NBIII-s meccsen ült a kispadon.
Az igazi nagy korszak 2002-ben kezdődött, amikor a DVSC utánpótlásához került U17-es edzőként. Olyan játékosok kerültek ki a keze alól, mint Sigér Dávid a későbbi válogatott Varga József, vagy az NB I-et is megjárt Szilágyi Péter és Huszák Tamás valamint Korhut Mihály is. Később a Loki NB II-es és NB III-as felnőtt fiókcsapatának, a Létavértesnek lett a vezetőedzője, amellyel kétszer is bronzérmet szerzett. Húsz évet húzott le a debreceni utánpótlásban, ám 2022-ben az új tulajdonosi kör érkezésével lejárt a szerződése, és távoznia kellett.
„Rosszul érintett, mert úgy éreztem, sokat tettem a klubért. De a futball ilyen, ezt el kell fogadni” – emlékszik vissza a szakember, aki a debreceni aranykorszakban a felnőtt csapattal utazhatott Liverpoolba, Eindhovenbe, Manchesterbe és Lyonba is. Mint mondja, hatalmas élmény volt testközelből látni a nemzetközi elitet, mert ott szembesült igazán azzal, miben és hogyan kell még fejleszteni a hazai srácokat.
A megyei foci rákfenéje: a hierarchia halála
Létavértesen és Nyírbélteken belekóstolt a megyei szintű felnőtt futballba is. Bár nagyon büszke az általa nevelt játékosokra, maga a közeg sokszor okozott számára csalódást, ugyanakkor óriási tapasztalattal is gazdagodott. Szerinte a megyei labdarúgás ma hatalmas bajban van, de a gyökérokokat nem feltétlenül a játékosokban, hanem a vezetésben és a klubmodellekben kell keresni.
Gyarmati András úgy látja, a legnagyobb problémát a játékoshiány szüli. A klubvezetők és az edzők rettegnek attól, hogy elfogynak a játékosok, ezért olyasmiket is megengednek a futballistáknak, amiket egy egészséges közegben egyáltalán nem lenne szabad.
„Mivel félnek, hogy a játékos holnap nem jön el edzésre vagy meccsre, visszakoznak. Ezáltal viszont kinyírják a csapatmorált, és egy teljesen lagymatag, következmények nélküli közeg jön létre” – mutat rá a problémára Bandi bá. Szerinte a futball az edzőnél kezdődik. Ha bárki szembemegy az edzői akarattal, és ehhez a vezetés teret is ad, ott abban a pillanatban meghal a hierarchia.
Üzenet a kluboknak: „Tisztuljon a foci!”
Tapasztalatból és barátok elmondásából is tudja, mi zajlik sok helyen a háttérben: egyesületek és vezetők szó szerint könyörögnek a játékosoknak, hogy egyáltalán menjenek el focizni hétvégén. A sokat látott szakembernek ehhez csak egyetlen, de annál határozottabb tanácsa van a megyei csapatok számára:
„Kérlek titeket, ne tegyétek! Ne könyörögjetek senkinek! Hívjatok fel inkább egy U19-es játékost, és küldjétek el azt, akinek könyörögni kell. Higgyétek el, lesz a helyére más, és végre elkezdhet tisztulni a foci!”
Gyarmati András szavai talán kemények, de a 6-8 gólos megyei zakókat és a széteső csapatokat látva elgondolkodtatóak. Vajon hány klub meri meglépni azt, hogy a pillanatnyi (és sokszor hamis) biztonság helyett a fegyelmet és a tiszta hierarchiát válassza?
