Tíz év szünet után, mesterhármassal tért vissza a szabolcsi élvonalba Kristófi Sándor. A Sényő FC 32 éves támadója a Baktalórántháza elleni 4–0-s idegenbeli siker alkalmával tette le a névjegyét a Megyei I. osztály nyitófordulójában. A rutinos csatár az elmúlt évtizedben magasabb osztályokban futballozott, most azonban őszintén mesélt nekem a múltról, az elszalasztott lehetőségekről és a gólkirályi esélyekről.
Beszédes számok és egy vándor hazatérése
Kristófi Sándor neve a szabolcsi és a régiós futball szerelmeseinek aligha szorul bemutatásra. A 32 éves támadó elképesztő statisztikákat hozott össze eddigi pályafutása során: összesen 495 hivatalos mérkőzésen lépett pályára, ebből 360 alkalommal kezdőként. A kapuk előtt sem riad meg, amit a lenyűgöző, 155 szerzett gólja is tökéletesen bizonyít, de a kemény párharcoktól sem riadt vissza, a rendkívül atletikus, robosztus támadó neve mellett 85 sárga és 7 piros lap is szerepel.
Gyerekként Leveleken kezdte rúgni a bőrt, ahonnan épp a hétvégi ellenfélhez, Baktalórántházára vezetett az útja, majd a Nyíregyháza utánpótlásában pallérozódott. Felnőttként megfordult a Nyírbátor és az Ibrány színeiben is (utóbbi volt az utolsó megye egyes csapata 10 évvel ezelőtt), majd egy hosszú és kalandos, magasabb osztályú körút következett. Játszott Tiszaújvárosban, a Kazincbarcika (KBSC), a Tiszafüred, a Cigánd, a Várda Labdarúgó és a Mátészalka csapataiban is, mielőtt Sényőn horgonyzott volna le.
„Valóban eltelt tíz év az utolsó szabolcsi megyei meccsem óta”– kezdte az emlékezést Kristófi Sándor. „Nagyon sok szép emlék köt ide, Szabolcs megye közel áll a szívemhez, hiszen itt nőttem fel és itt élek. Itt kezdődött minden, így nagyon jó érzés újra itthon lenni, és sok régi, közös ismerőssel, baráttal újra találkozni a pályán és a pálya szélén is.”
Az a bizonyos küszöb és egy fontos mentor
Bár a 155 gól és a majdnem 500 mérkőzés tiszteletre méltó teljesítmény, a támadó önkritikusan tekint vissza karrierje legfontosabb mérföldköveire. Rengeteg edző keze alatt dolgozott, de egyvalakit külön is kiemelt.
„Ha valakit ki kellene emelnem, akivel a legtöbbet éltem át felnőttként, az Gerliczki Máté lenne. Ő mindig hitt bennem és tudta, mire vagyok képes. Ezt a potenciált azonban sajnos soha nem sikerült teljesen kihoznom magamból. Mindig közbejött valami. Amikor ott álltam a lehetőség kapujában, valahogy úgy alakult, hogy ne sikerüljön… Talán én magam sem akartam eléggé. De nem baj, ez már így alakult, és egyáltalán nem bánom. Hazatértem, és most már itt építem az életemet.”
Kiesés után is hűségesen, a gólkirályi cím árnyékában
A Sényő az előző idény végén búcsúzott az NB III-ból. Bár Kristófi a tavalyi szezonban is jó szezont futott 6 bajnoki góllal. A kiesést követően a keret átalakult, benne azonban fel sem merült a távozás gondolata.
„Kiestünk, amit nagyon sajnálok, de minden út egyszer véget ér” – tekintett előre a csatár. „Mi már csak előre tekintünk, és szeretnénk egy minél sikeresebb szezont futni a Megyei I. osztályban. Igen, maradtam a csapatnál, méghozzá a jelenlegi edzőm és barátom, Kapacina Valer kérésére – így szó sem volt a távozásról! Nagyon jó a csapategység, remekül érzem magam itt. Azt szeretném, ha újra együtt lehetnénk sikeresek, bízom a csapatban, és úgy gondolom, abszolút képesek is lehetünk rá.”
A visszatérés pedig a lehető legstílusosabbra sikerült: Kristófi a nyitófordulóban egykori egyesülete, a Baktalórántháza otthonában szerzett mesterhármast, megalapozva a 4–0-s sényői sikert.
„Nagyon régen jártam már Baktalórántházán, de a jó kapcsolat a mai napig megmaradt, így nagyon szívesen érkeztem a meccsre. Szerencsére sikerült gólokat szereznem és megnyerni a mérkőzést. Hogy cél-e a gólkirályi cím? Igen, sikerült három gólt szereznem az első meccsen, aminek természetesen nagyon örülök. Azért azt ne felejtsük el, hogy nagyon sok jó támadó van a Megyei I. osztályban, szóval úgy gondolom, kiélezett lesz a verseny ezen a téren is. Számomra leginkább a csapat jó szereplése az elsődleges. Ez a legfontosabb, és már csak a hab a tortán, ha emellé sikerül minél több gólt is szereznem.”
