A vármegyei másodosztály 3. számú csoportjának 2025/26-os szezonjában egy csapat bebizonyította, hogy a kitartó munka és egy jól sikerült téli felkészülés hegyeket képes megmozgatni. Az elmúlt években stabil középcsapatként számontartott Ópályi KSE Bartha Miklós vezetőedző irányításával a klub történetének legnagyobb sikerét aratva ezüstérmet nyert. Ráadásul ők lettek azok, akik a zöld gyepen egyedüliként térdre kényszerítették a bajnokot. Szezonértékelő.
Ha az őszi szezon végén valaki azt mondja az ópályi szurkolóknak, hogy tavasszal ezüstérmet fognak ünnepelni, valószínűleg csak egy elnéző mosolyt kapott volna válaszul. A gárda ugyanis rendkívül felemás őszt produkált: a bravúrok mellett becsúsztak váratlan, fájó vereségek is, így a bajnokság féltávjánál, a téli szünetben mindössze a 6. helyen szerénykedett az együttes. Ekkor még úgy tűnt, a szezon a korábbi évek forgatókönyvét másolja, és a tisztes középmezőny lesz a végállomás.
A varázslatos tavaszi hadjárat
Ami azonban a téli szünet után következett, arra nehéz szavakat találni. Bartha Miklós vezetőedző valósággal kicserélte fejben a csapatot: a védekezés stabilizálódott, a hazai pálya igazi oroszlánbarlanggá változott, a támadósor pedig elkezdte futószalagon termelni a gólokat.
Az Ópályi egy parádés tavaszt produkált, egy elképesztő győzelmi szériát felépítve. Az egész tavaszi idény során mindössze egyetlenegyszer hagyták el vesztesen a pályát, minden más akadályt kíméletlenül elsöpörtek. A szezon legfényesebb diadala kétségkívül a 17. fordulóhoz köthető: hazai környezetben, egy végletekig kiélezett, taktikus mérkőzésen 2–1-re legyőzték a toronymagas esélyes Nagydobost. Ezzel ők lettek az egész bajnokságban az egyetlen csapat, amely a zöld gyepen, tényleges játékban meg tudta verni az aranyérmest.
Gálaelőadások és a házi gólkirály
Az ezüstéremhez a masszív védekezés mellett elengedhetetlen volt a hatékony támadójáték. Bár a rúgott gólok számát tekintve a csapat a harmadik helyen zárt a ligában (ami egy ezüstérmes alakulathoz mérten is rendkívül dicséretes és stabil teljesítményt mutat), a gólkülönbségük a tavaszi gálaelőadásoknak köszönhetően drasztikusan javult.
A szezon legjobb mérkőzései között kell említeni a szezonzáró, Nyírcsaholy elleni megsemmisítő, 10–0-s idegenbeli kiütést, az Őr elleni 7–1-es hengert, valamint a közvetlen rivális Sonkád elleni 6–0-s hazai erődemonstrációt. Ezeken a meccseken az Ópályi megmutatta, hogy a támadófutballban is a liga elitjébe tartozik.
A sikerekből oroszlánrészt vállalt a gárda házi gólkirálya, Szatlószki Tibor. A kiváló csatár ihletett formában futballozta végig az évet, és kereken 25 találattal a bajnokság összesített góllövőlistájának előkelő harmadik helyén végzett. Az ő gólérzékenysége, valamint a keret (amelyben remekül keveredik a fiatal lendület és a rutin) összetartása jelentette a történelmi ezüstérem alapját.
A vezetőség és Bartha Miklós legfontosabb feladata most a keret egyben tartása és kialakítása, mai ilyen helyzetben biztosan nem lesz egyszerű feladat!