A vármegyei II. osztály 2. számú csoportjában a 2025/2026-os bajnokság végeztével nemcsak a szezonnak, hanem egy hétéves korszaknak is vége szakadt Tuzséron. A zöld-fehér alakulat a tabella kettészakadt mezőnyének „alsóházi” élén, a 6. helyen fejezte be a küzdelmeket. A hullámzó teljesítményt hozó futballévad végén a csapat vezetőedzője, Szabó István úgy döntött, átadja a stafétát.
A dicső múlt árnyékában
Amikor a tuzséri futballról beszélünk, lehetetlen nem megemlíteni a régmúlt legendás sikereit, amelyek mind a mai napig viszonyítási pontként élnek a helyi szurkolók emlékezetében. 2001-ben az NB III-ba jutott a zöld-fehér gárda. A 2003/2004-es Magyar Kupa sorozatban egészen a legjobb nyolc közé verekedték magukat, egy évvel később pedig az első NB III-as bajnoki címüket ünnepelhették. Bár a feljutás akkor még meghiúsult, a 2005/2006-os bajnokság újbóli megnyerése után a csapat már elindulhatott a magyar másodosztályban. A 2006/2007-es szezonban az egyesület fennállásának legnagyobb sikerét elérve a 6. helyen végzett az NB II-ben.
Ha már nem is erre a „polcra”, de egy dicsőbb tuzséri focira vágynak a helyiek, viszont a realitás ma már egy sokkal küzdelmesebb vármegyei közeget mutat.
A 2025/26-os szezon: Kétarcú teljesítmény és gólzáporos meccsek
A Tuzsér SE a most befejeződött bajnokságban pontosan a középmezőnyben, a 6. helyen végzett 20 ponttal (6 győzelem, 2 döntetlen, 12 vereség). A tabella alakulása hűen tükrözi a bajnokság erőviszonyait: az élmezőny öt csapata egy külön ligát játszott, hiszen az 5. helyezett Aranyosapáti és a 6. Tuzsér között megdöbbentő, 14 pontos szakadék alakult ki a végelszámolásnál.
A tuzsériak szezonja igazi érzelmi hullámvasút volt. A csapat képes volt brillírozni, de fájó pofonokba is beleszaladt:
- A szezon fénypontjai: Hazai pályán kétségtelenül az 5. fordulóban rendezett, Aranyosapáti elleni 9–2-es megsemmisítő győzelem volt a csúcs, de a Nyírkarász felett aratott 5–1-es siker is az emlékezetes meccsek közé tartozik.
- A legfájóbb pillanatok: Az idegenbeli mérlegek rontották leginkább az összképet. A mélypontot a Záhonyban elszenvedett 6–0-s vereség jelentette, de a tavaszi, FILO elleni 0–3 is nehéz pillanat volt.
- A legőrültebb meccs: A tavaszi visszavágóra az Aranyosapáti ellen valószínűleg sokáig fognak emlékezni, mert egy 14 gólos meccset veszítettek el 8–6-ra.
A gólszerzés terhét idén is a megbízható gólvágók cipelték a hátukon. Setét Erik 16 találattal házi gólkirály lett (és az összetett góllövőlistán is előkelő helyen végzett), míg a rutinos Balogh Gábor 10 góllal tette le a névjegyét a szezonban.
A legszebb pillanatot talán épp a legvégére tartogatták: az utolsó fordulóban a Tuzsér hazai pályán heroikus küzdelemben 2–2-es döntetlent harcolt ki a (Vármegyei Kupát is nyerő) bajnokcsapat, az Újdombrád SE ellen. Ezzel a bravúrral szépen búcsúztak a szezontól – és edzőjüktől is.
Szabó István nyilatkozata:
Hét év közös munka, küzdelem, egy tavalyi bronzérem és számtalan nehézség után Szabó István vezetőedző úgy döntött, távozik a Tuzsér SE kispadjáról. A leköszönő tréner egy őszinte és érzelmes nyilatkozatban értékelt, gratulált az ellenfeleknek, és mondott köszönetet mindazoknak, akik végigkísérték ezen az úton.
„Mindenekelőtt, szeretnék gratulálni Újdombrádnak és Balla János edzőnek a bajnoki cím és a Megyei Kupa megnyeréséhez! Hosszú, szisztematikus munka eredménye ez a két cím. Ennek tükrében, még inkább felértékelődik az a döntetlen, amelyet az utolsó bajnoki meccs alkalmával, hazai pályán szereztünk a már bajnokcsapat és megyei kupadöntőre készülő vendégek ellen! Minden jó, ha jó a vége, tartja a mondás! A mi esetünkben, ez nagyon is igaz, mert úgy gondolom, hogy az elmúlt hét év, majdnem leggyengébb teljesítményét produkálva, a végére sikerült egy kicsit „megszépíteni” a szezont!
Hét év hosszú idő, és most eljött annak is az ideje, hogy átadjam a helyem másnak! Szerettük volna, én személy szerint nagyon, ha visszakerül a tuzséri futball arra a „polcra”, amely méltó az egyesület múltjához. Sajnos, el kell ismerni, hogy ez nem sikerült! Még ha voltak is szép pillanatok, mint a tavalyi bajnoki bronzérem, vagy a téli felkészülési tornán elért kétszeri döntőbejutás és harmadik hely, azért többségében csak kínlódás, küszködés és erőlködés volt!
Nem tudtunk átlépni a saját árnyékunkon, így a magasabb osztályba való visszajutás, sajnos csak álom maradt! Ezek ellenére, szeretném megköszönni mindenkinek, Polgármester Úrnak Ferkovics Tibornak, két elnök úrnak Lakatos Tibor és ifj. Tóth Árpádnak, a háttérben dolgozó aljegyző úrnak Gergely Istvánnak, hogy lehetőséget adtak és támogattak a munkámban! Az ifjúsági csapat edzőinek, Balogh Lászlónak (Titinek), aki sajnos már két éve nincs közöttünk és Szőke Zsoltnak, hogy együtt dolgozhattam velük és biztosították az utánpótlást. A szurkolóknak az elmúlt néhány év rendíthetetlen buzdítását és kitartását! A végére pedig, de nem utolsó sorban azoknak a játékosoknak, akik az utolsó pillanatig kitartottak a csapat, az egyesület és természetesen mellettem is! Nagyon büszke vagyok rájuk, arra, hogy a hét év bajnoki sorozataiban, soha nem merült fel a visszalépés kérdése, még a nehézségek ellenére sem, minden mérkőzésre elutaztunk, minden mérkőzést lejátszottunk a végéig, eredménytől és létszámtól függetlenül! Úgy gondolom, hogy a megyei futballban ez most egy nagyon-nagy dolog!
Végezetül pedig, további sok sikert kívánok szeretett egyesületemnek és jó egészséget, kitartást minden megyebeli focirajongónak! Hajrá Tuzsér SE!”