A Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei labdarúgás 2025/2026-os szezonja különleges jelentőséggel bírt a Gyulaháza KSE számára. A csapat, amely az előző, 2024/2025-ös idényben domináns teljesítménnyel, bajnokként harcolta ki a feljutást a Vármegyei II. osztályból, a legmagasabb megyei szinten, a Nyír-Wetland Vármegyei I. osztályban találta magát. Ez a szintlépés nem csupán sportszakmai, hanem mentális és fizikai kihívást is jelentett az egyesület minden tagja számára, a játékosoktól a szakmai stábon át a vezetésig.
-Lássuk be, hogy a vármegyei I. osztályú bajnokság a városok játszótere. A tabellára tekintve általában látszik, hogy ki hová tartozik. Nehéz felvennünk a versenyt, de a lehetőségeinkhez képest mindent próbálunk megtenni – kezdte mondandóját Deák Béla a csapat vezetőedzője. Az keret kialakítása már több éve zajlik, és egy tudatos munka eredménye, amibe nagyjából három éve kapcsolódban bele, és napjainkban is formálódik. Két éve az Ugornya mögött a második lett a csapat, bár érkezett felkérés az egyesület felé, hogy induljunk az első osztályba akkor még nem vállaltuk a feladatot. Célunk, hogy környékbeli, Gyulaházához kötődő fiatalokat szerepeltetve építsünk egy ütőképes csapatot. Mivel itt vagyok testnevelő tanár az iskolában, így sok gyerek képességeivel tisztában voltam és vagyok is. Erre alapozva állítottuk össze a tavalyi megyei II. osztályú bajnokcsapatot, majd így vágtunk bele a vármegyei I. osztály küzdelmeibe. Nehéz döntést hoztunk, de nem akartam, hogy cserben hagyjuk a fiúkat és másodjára is nemet mondjunk erre a lehetőségre.
A vármegyei élvonalban jelenleg olyan, félprofi háttérrel és NB III-as ambíciókkal rendelkező csapatok dominálnak, mint a veretlenül élen álló Mátészalkai MTK (38 pont) vagy a Nyírbátori LSE (36 pont). Ebben a környezetben egy újonc csapatnak, mint a Gyulaháza, a túlélés és a stabilitás megteremtése az elsődleges cél. A tabella alsóházában azonban hatalmas a tülekedés: a Gyulaháza a 13. helyen telel, mindössze 9 ponttal, ami azonos a 14. Tiszavasvári pontszámával, és alig előzi meg a 7 pontos Nyírmeggyest.
-Természetesen az első évben a bentmaradás kiharcolását tűztük ki elsődleges célul, ami úgy érzem, hogy egyáltalán nem lehetetlen feladat. Azt viszont be kell látni, hogy talán kissé túlfiatalítottuk a keretet, és szinte új igazolás nélkül csaptunk bele ebbe a szezonba. A Nagykálló elleni első mérkőzésen voltak hiányzóink különböző okokból, de a mérkőzés képe tetszett és szerintem jobban is játszottunk, mint a vendégek, de sajnos a győztes gólt nem mi szereztük. A Kótaj és a Namény ellen viszont nagyon fontos pontokat sikerült begyűjteni a bajnokság elején. A Mándok elleni győzelem pedig mutatta, hogy van lehetőség a csapatunkban.
Az ősz második felében, a csapat játéka teljesen szétesett. A fizikai fáradtság, a sérülések és a vereségek okozta mentális blokk együttesen vezettek a sorozatos sikertelenséghez.
-Mint már említettem a csapat túl fiatal még az effajta nyomáshoz. Igazolnunk kell rutinosabb játékosokat ahhoz, hogy megerősítsük a csapat gerincét és egyfajta stabilitást tudjunk ezzel elérni. Persze az is hozzátartozik, hogy augusztus elején a MOL Magyar Kupában is szerepeltünk, majd a Vármegyei Kupában is helyt kellett állnia a fiúknak. Az utóbbiban még most is versenyben vagyunk, és a második fordulóban a bajnokesélyes Nyírbátort sikerült búcsúztatunk. Nem tudtuk sajnos azt az edzésmunkát belevinni, amit szerettem volna, ez elsősorban a létszámhiány miatt fordult elő, de mentálisan is hiányoztak azok az emberek, akik ezeket a belső motivációs tényezőket tudták mozgatni. Dodi személye például ilyen tekintetben nagyon hiányzik.
A csapat vélhetően megpróbálta játszani a saját, támadóbb szellemű játékát, amit a Vármegyei II-ben megszokott. Ez a magasabb osztályban, jobb ellenfelekkel szemben öngyilkos taktikának bizonyult.
-Én a támadó futballt kedvelem, ehhez próbálunk igazodni, magas presszinget alkalmazni, amihez persze rendkívüli erőnlétre van szükség. Persze ebbe a taktikába könnyű belehibázni, és amint a kapott gólok száma is mutatja, ezt ebben az osztályban már könyörtelenül megtorolják. Lehet visszaállni, és olasz foci módjára bekkelni és kontrákra várni, de ezek nem mi vagyunk. Továbbra is törekedni fogunk a támadó szellemű focira, még ha ez gyakran öngyilkos taktika is.
Tavaszi kilátások
-Terveink között szerepel Csonka Levente leigazolása, aki nagyban segít majd abban, hogy ne tudjanak minket ilyen könnyen átívelni, mint amit gyakran tapasztaltam ősszel. Csercsa Gergő érkezéséhez is nagy reményeket fűzünk. Mindketten posztra érkeznek, a rutint képviselve. Várható még változás a keretben, részben erősítési, részben öntisztulási szándékkal.
Mátészalka és Nyírbátor kiemelkedik a mezőnyből játékosállomány tekintetében, de a legnagyobb a Mándok hozzáadott értéke, akik már nyolc meccse veretlenül hagyják el a pályát. A három jelenleg is dobogós csapat között fog eldőlni a bajnoki cím sorsa ez kétségtelen.
Mi heti három edzéssel és hétvégi edzőmeccsekkel készülünk. Viszonylag könnyű dolgunk van, mert minden lehetőségünk adott ahhoz, hogy egy tartalmas előszezont zárjunk és jó erőben vágjunk neki a tavasznak.
Célunk, hogy továbbra is látványos focira törekedjünk, és a fiatal játékosainkat megfelelő szintre hozzuk, ahhoz, hogy nagyobb csapatok figyelmét is felkeltsék.