A 31 esztendős Barcsay Márk sérülésből lábadozva készül a tavaszi szezonra, de nem csak futballistaként vannak még komoly tervei. Szülővárosában Csengerben megtalálta számításait, komoly szerepe van az ottani sportéletben, mely munkát lelkiismeretesen végez.
Hogyan és mikor ismerkedtél meg a labdarúgással?
– Nagyon fiatalon, még gyerekkoromban. Itt kezdtem el focizni Csengerben, Moldvay János kezei alatt pallérozódtam először. Hamar beszippantott ez az egész világ, szóval már elég régóta a futballnak élek.
Kik voltak nagy hatással rád gyerekkent? Mondhatsz nemzetközi példát vagy a közvetlen környezetedből is.
– A kedvencem Kaka volt az AC Milanból, ő volt a példaképem. Nagyon tetszett a játéka. Emlékszem, volt egy Milán tábor Budapesten 2004-2005 körül, ahová kiválasztottak. Ott nagyon megtetszett a klub is, és vele együtt Kaka.
Fiatalon mik voltak az álmaid a focit illetően?
– Azt gondolom, mint mindenki másnak, aki elkezdi ezt a sportot: a legmagasabb szintre jutni. Szerepelni a BL-ben, válogatottnak lenni, de legalább NB1-be eljutni. Végül ez nem jött össze, de azt gondolom, így is jó helyeken futballoztam.
Fiatalon debütáltál a felnőttek között. Mi okozta a legnagyobb nehézséget a beilleszkedésben (ha volt ilyen)?
-Leginkább a fizikalitást emelném ki. Az nagyon más volt az utánpótláshoz képest. Bár azt gondolom, hogy hamar megszoktam a keménységet, azért a ritmushoz alkalmazkodnom kellett.
A vármegyében az egyik legjobb játékosnak számítottál, sőt játszhattál NB3-ban is. Erre hogyan emlékszel?
– Igen, ugye a Vidiben mutatkoztam be a felnőtt fociban NB3-ban. Utána játszottam Csákváron is Bognár György kezei alatt. Fehérváron az NB1-ben sajnos nem sikerült bemutatkoznom, de Paulo Sousa egy ligakupa találkozón pályára küldött a nagy csapatban. Az egy elképesztően jó csapat volt, amiben büszkeség volt játszani. Ezt követően játszottam még Sényőn is NB3-van, ahova a megye1-ből jutottunk fel. Az is szép időszak volt.
Bár még nem vagy idős játékos, de túl vagy a 30-on. Milyen motivációid vannak még játékosként?
– Elsősorban példát mutatni a fiataloknak. Azt gondolom, hogy sok tapasztalatom van, ezt is szeretném átadni nekik. Ez vonatkozik a futballra és az életre is egyaránt. Talán mondanom sem kell, hogy ez egy más generáció, teljesen különböző hozzáállással, a miénktől nagyon eltérővel. Szeretnék a játékommal és a személyemmel is segíteni nekik, formálni őket.
Mit gondolsz, mik a fő erényeid?
– Játékosként azt gondolom, hogy gyors vagyok, technikás és jól bánok a labdával. Igyekszem előre vetíteni, hogy mi történik körülöttem, jól olvasom a játékot. Ezeket tudnám kiemelni.
Már kipróbáltad magad a másik oldalt is tavasszal, ugyanis játékos-edző voltál. Hogy ment ez a kettős szerep?
– Azt gondolom, hogy jól. Szeretnék tanulni az edzői szakmáról, érdekel ez a pálya. Még futballozom, de már elkezdtem képezni magam, hogy a labdarúgó pályafutásom után is érvényesülni tudjak.
Ezek szerint vannak edzői ambícióid? Mik ezek?
– Igen. Nemrégiben elvégeztem az UEFA C-tanfolyamot. Szeretnék komolyabban foglalkozni ezzel a jövőben, és megfogalmaztam magamnak, hogy magas szinten szeretnék edzősködni. Ennek érdekében sokat tanulok, próbalom fejleszteni magam. Céljaim között szerepel, hogy Magyarországon profi szinten dolgozhassak, illetve külföldön is tevékenykednék majd. Ez még a jövő zenéje, de vonz ez a pálya.
Az elmúlt időszakban komoly sérüléssel bajlódtál. Hogy halad a felépülésed?
– Január végén eltört a bokám, ami hosszú kihagyást eredményezett. Most már mondhatom talán, hogy teljesen fitt vagyok, de még vigyázok. A télen részt veszek teremtornákon, ott kiderül mennyire terhelhető a lábam. Igyekszem óvatos lenni, de úgy érzem, hogy rendben vagyok, és tavasszal újra pályára léphetek.
Pár éve visszatértél Csengerbe. Hogy érzed magad a hazatérésed óta, mik a feladataid?
-Csengerben sportreferens vagyok mióta visszajöttem. Nagyon élvezem ezt a szerepkört, örülök, hogy számítanak rám. Tetszik, hogy utánpótlás edzőként is dolgozhatok, jól érzem magam itthon. Hamarosan megérkezik a második gyermekem, közben csinálom az edzői licenszeket. Részt veszek a felnőtt csapat körüli dolgokban, ahogy utánpótlásban is. Jó közegben vagyok úgy érzem, ahol mindenki fejleszti magát.
Köztudott, hogy futsalozol is. Mit adott neked a kispálya?
– A kispályás játék mindig is jelen volt az életemben, gondolok itt akár a téli teremtornákra vagy a hivatalos futsalra. Nekem a futsal nagyon sok mindent adott. A játék gyorsasága, a kisjátékok, ezek közel állnak hozzám. Az az iram, ami az NB2-ben megvolt, azt nagyon élveztem. Szép időszak volt, tele csupa felejthetetlen pillanattal, főleg a 2023-as menetelésünk. Benne a rájátszás, és a 10 meccses sorozatunk.
Mit üzennél a mostani fiataloknak, akik futballra adják a fejüket?
-Azt, hogy eddzenek minél többet, gyakoroljanak, gyakoroljanak és gyakoroljanak. Edzésen kívül is, hisz a training önmagában nem elég. Tűzzenek ki nagy célokat maguk elé, és dolgozzanak érte. Semmi sem lehetetlen, el tudják érni az álmaikat, ha sokat tesznek értük.
Köszönöm az interjút, Boldog Új Évet Kívánok neked és családodnak!
-Én köszönöm a lehetőséget, és én is Boldog új évet kívánok mindenkinek!