A 2025/2026-os szezon fontos állomás a Nyírvasvári '16 FC életének. A 2024/2025-ös idény végén történt sajnálatos kiesés a vármegyei élvonalból kétségkívül megrázta a csapatot, ahol a történelme során először vett részt. Az új szezonban nem csupán sportszakmai, hanem mentális kihívásokkal is szembe kellett néznie a Vármegyei II. osztály 1. számú csoportjában Paulik János csapatának.
Az őszi félszezon lezárultával a Nyírvasvári ’16 FC a tabella 4. helyét foglalja el, 10 mérkőzésen szerzett 19 ponttal. A csapat statisztikai mutatói – 6 győzelem, 1 döntetlen, 3 vereség, valamint 24 rúgott és 14 kapott gól, ami a magasabb osztályt is megjárt klubtól, talán nem teljesen ideális eredmény. A közép- és alsóházi ellenfelekkel szembeni dominancia, bizakodásra ad okot a tavaszi folytatást illetően, viszont a riválisok elleni összecsapásokon nagyobb koncentrációra lesz szükség tavasszal a csapattól.
-Felemásan éltük meg a tavalyi szezont a vármegyei elitben. Azt hiszem, hogy a sorozatos kudarcok után a csapat elhitte, hogy kevesek vagyunk ehhez az osztályhoz, ami szerintem egyáltalán nem volt így. A lejátszott 28 mérkőzésből végül 11 meccsen nem kaptunk ki, viszont hiányzott belőlünk a kellő rutin, plusz az az egy játékos, aki valami váratlant tud húzni a kapu előtt és ezzel javunkra fordítani egy kiélezett meccset. A hazai Bakta elleni meccsen viszont végképp megtört valami, ott már éreztem, hogy nincs visszaút. Nincs mit titkolni azon, hogy bíztunk benne, hogy nem lesz kieső, de végül nem tudtuk elkerülni a sorsunkat. Ha azonban mélyebben ránézek a háttérre, kétségkívül mi voltunk a legkisebb költségvetésű csapat – számolt be a tavalyi szezonról Paulik János.
Új közegben
-A tavaly előtti megye kettes szezon után most az 1. számú csoportba kerültünk, aminek én személy szerint nagyon örültem. Azt gondolom ez a csoport a legkiegyensúlyozottabb és itt tudunk a legjobban fejlődni. Nem volt, és most sincs kimondva, hogy egyből vissza kell kerülnünk az első osztályba, úgy gondolom, hogy a játékoskeretünket tekintve vannak tőlünk jobb helyzetben lévő csapatok a csoportban. Azt azért szeretnénk, ha a dobogón végeznénk a végelszámolásnál, amihez most is elég közel állunk. Visszatekintve a felkészülésre úgy hiszem, hogy jól sikerült. A másodosztály meghatározó csapataival játszottunk és mondhatom, hogy minden alkalommal mutatós játékot nyújtottunk, ami azért bizakodásra adott okot. A legfontosabb kérdés és szakmai kihívás, a motiváció fenntartása volt számomra, amit azért úgy érzem hellyel-közel sikerült megoldani.
A csapat a téli szünetre nem csupán megfigyelőként, hanem a dobogóért folytatott harc legitim szereplőjeként vonulhat, mindössze egyetlen pontra lemaradva a harmadik helyezettől.
-Mondjuk úgy, hogy hamar kaptuk a pofont, ami egyáltalán nem volt baj. A Levelek ellen többet kaptunk elszántságból és agresszivitásból, mint amit ettől a csoporttól vártunk. Kellőképpen visszarántottak minket a valóságba, én viszont elég rosszul éreztem magam a meccs után. Ricsei Feri szakmai és mentális segítségére is szükség volt, hogy előre tudjunk lépni. Jókor jött a Bogát elleni meccs, mert fontos dolgok dőltek el akkor az öltözőben, és úgy érzem a második fordulóban bárki meg tudtunk volna verni. Ez lendület ki is tartott egy darabig.
Balkány ellen rendkívül rossz napot fogtunk ki. A hazaiak csupán egy gólt rúgtak eddig, de nekünk persze sikerült őket felsegíteni. 10 emberrel játszottunk, több mint fél órát, de az utolsó pillanatban sikerült kiegyenlíteni.
Szakoly taktikailag túljárt az eszünkön. Hamar emberelőnybe kerültünk, próbáltunk azonnal nyomást gyakorolni rájuk, de két kontra után, pontrúgásokból, már az első félidőben lezártnak tekinthető volt a mérkőzés. Egyértelmű tény, hogy a pontrúgás szituációkat nem tudjuk egyelőre jól védekezni, amiben komolyan fejlődnünk kell tavaszra.
Ahogy az ősz a végéhez közeledett, a sorsolás ismét a közvetlen rivális elé állította a csapatot, kijelölve a jelenlegi keret teljesítőképességének határait. A csapat két meghatározó egyéniségét vesztette el felszezon hajrájára. Sőre Patrik a Herkules ellen, Scheibli Máté pedig a Biri ellen szenvedett komolyabb sérülést.
-Teljesen kilóg a sorból a Rakamaz elleni utolsó meccs. Ugye Patrik és Máté személyében a csapatkapitányunkat és a gólkirályunkat kellett nélkülözni, és sajnos a jelenlegi keretből nem tudtuk minőségben pótolni a hiányukat. A félszezon utolsó harmadára már a védelmünk sem a megszokott formájában tudott működni és a megyei foci velejárójaként, sajnos kevesebb edzésszámmal is kellet számolnom, így fejben és fizikálisan is elfogytunk. Nyilván egy Szakoly elleni vereséget meg lehet magyarázni, de a Rakamaz elleni utolsó fordulót a mai napig nem tudom felfogni. Eddig mindig nekünk sikerült mentálisan, hátrányból felülkerekedni az ellenfelünkön, de itt ez pont fordítva történt. Jól kezdtünk, vezettünk majd a végén kikaptunk.
Változásra van szükség
-Elsősorban erőnlétben kell fejlődnünk. Vallom azt, hogy ha játéktudásban nem tudunk az ellenfelünk fölé nőni, akkor akarással és a jobb erőnléttel kell mérkőzést nyerni. Itt kell kiemelnem Molnár Richárd, Takács Márk és Szegedi Gergő munkáját, akik feltétel nélkül, ha esik, ha fúj, szinte minden edzésen megjelentek!
Hogyan tovább?
-Azt gondolom, hogy Bogát és a Szakoly kisajátítja az első két helyet, viszont látni kell azt is, hogy a Szakoly, riválisai ellen mindig idegenbe játszik, így nem lesz egyszerű dolga. Remélem azért, hogy mi is beleszólunk ebbe a küzdelembe.
Tavasszal végre mi is hazatérünk, így az öntözőrendszerünk kiépítése után, ténylegesen hazai környezetben fogadhatjuk vendéginket.
A felkészülési szezonban részt veszünk a Nyírbátori Műfüves tornán, plusz még szerdai meccseket is játszunk hajdúsági csapatokkal.
Szeretném megköszönni a szurkolóknak és mindenkinek a támogatást, aki segítettek minket ezen az őszön.
Ha a Nyírvasvári ’16 FC képes levetkőzni a rangadókon mutatott „lámpalázat”, és fenntartja az őszi szezonban látott dominanciáját a tabella alsó fele ellen, akkor a dobogó – és ezzel a szurkolók hitének teljes visszaállítása – elérhető közelségben van számukra.