317 mérkőzésen 285 gólt szerzett eddig Szatlószki Tibor az adatbank szerint, ami nem semmi teljesítmény még akkor sem, hogy csupán a vármegyei II. osztályban szerezte a támadó. Aki játszott ebben az osztályban az tudja, hogy itt sem érdemtelenül adják a gólokat. Békési Bálint beszélgetett Tiborral:
Napkoron kezdtél focizni, hogyan emlékszel vissza azokra az évekre?
-Igen, Napkoron kezdtem a pályafutásomat felnőtt szinten, amit ezúton is köszönök az akkori edzőmnek Fekete Zoltánnak, hogy megadta a lehetőséget. Hála Istennek, magamat is meglepve tudtam élni ezzel. Sajnos hamar megtapasztaltam, hogy milyen az fiatalként, ha tőled idősebb és rutinosabb játékosokkal állsz szemben, aminek egy komolyabb sérülés lett a vége. Összességében nagyon jó emlékeim vannak a napkori klubbal kapcsolatban.
Milyen képzést kaptál gyerekként?
-Gyerekként mi a legelőn töltöttük napjaink nagy részét és a foci volt az egyetlen dolog, ami érdekelt engem és a barátaimat, szóval a képzéseket egymástól, illetve a nagyobb gyerekektől kaptuk mezítláb, cipő nélkül. Persze nem lehet azt mondani, hogy nem szükséges egy gyereknek képzésekre edzésekre járni, viszont az a plusz, ami szükséges ahhoz, hogy ügyes játékos legyél az szimplán a szeretet, amit érzel a futball iránt.
Hogyan emlékszel vissza, gyermekkorodban mi volt az álmod a fociban?
-Az álmom természetesen, mint minden gyereknek az volt, hogy sikeres labdarúgó legyek és a tévében láthasson játszani a családom és a barátaim. Sajnos ez nekem nem adatott meg, mivel egy olyan országba születtem szerintem, ahol a tehetség nem minden.
Fiatalon az ifjúsági bajnokságokban rendre sok gólt szereztél, amit át tudtál vinni a felnőtt fociba szinte azonnal. Ezt hogy látod?
-Igen, mint említettem is számomra is meglepő volt, hogy milyen gyorsan fel tudtam venni a felnőtt ritmust. Persze ehhez az is szükséges, hogy befogadjanak a felnőttek és megadják a bizalmat. Ezt a mai fiatalokból nagyon hiányolom, pedig sok fiatal tehetséges srácot láttam az évek során ifjúsági szinten, akik sokkal többet is kihozhattak volna magukból. Akarat kérdése igazából minden!
Éveken keresztül meccs per gól átlag körül voltál és vagy azóta is. Veled született a góllövés, vagy tanulható számodra?
-Ez nekem mindig egy cél a bajnokság kezdetén, hogy a meccs per gól átlagom meglegyen. Azt, hogy velem született-e nem tudom, hisz kapusként kezdtem a pályafutásomat, szóval ez akar máshogy is elsülhetett volna. Visszatérve a mai modern futballban, már szinte minden tanítható, kivéve egy dolog az pedig ismétlem önmagam a foci iránti szeretet… nekem ez segített abban, hogy gólokat tudjak szerezni!
Ugyan a megyei másodosztályban mindig a góllövőlista élmezőnyében vagy, magasabb osztályban soha nem játszottál. Mi ennek az oka?
-Valóban, sajnos a megyei másodosztály volt eddig nekem a csúcs. Ennek több oka is van: kezdetekben volt több lehetőségem is továbblépni, amit sajnos elmulasztottam különböző okok miatt, a későbbiekben viszont már a munka, illetve a család, ami miatt nem tudtam magasabb osztályban játszani. Külföldön éltem több évet, szóval 5-6 évet ki is hagytam emiatt. Az, hogy a későbbiekben hogy alakul azt még egyelőre nem tudom!
Nagydobos és Levelek között ingáztál évekig. Ezen a két helyen mi a különleges számodra?
-Ez a két klub volt a meghatározó eddigi pályafutásom alatt. Kezdeném Levelekkel, ahol megismert igazán engem a megyei labdarúgás: egy nagyon jó közösségbe érkeztem ott, ahol szinte egyből befogadtak, amit ezúton is szeretnék megköszönni nekik, különösképp az akkori edzőmnek Majláth Sándornak, aki igazán ki tudta hozni belőlem a maximumot, sosem hagyott lazsálni edzésen sem meccsen! Fájó szívvel kellett otthagynom a klubot, viszont az élet máshova sodorta az utamat, így jött a Nagydobos. Szabó Róbertnek köszönhetően kerültem oda, aki bemutatta nekem ezt a remek kis közösséget. Nagyon sok szép emlék és siker köt ehhez a kis településhez, ami mellesleg már az otthonom is, hisz itt élek. Különbséget igazán nem tudok tenni a két klub között, mindkét helyen nagyon jól éreztem magam az évek alatt!
Harmadik éve Ópályiban játszol. Megtaláltad a helyed?
-Ópályi, igen. Jelenleg itt játszom. Őszintén szólva régebben sosem követtem ezt a csapatot, nem sokat hallottam róluk, viszont amikor ide kerültem szembe találtam magam valami olyan dologgal, ami nem sok helyen van az pedig a futball láza és szeretete. Igen impozáns klub, ami Breki mester nélkül nem működhetne! A beilleszkedéssel itt sem volt gondom, hála Istennek hamar elfogadtak a srácok és mára már én lehetek a csapat kapitánya, amit ezúton is köszönök nekik, nagyon hálás vagyok! Azt, hogy meg találtam-e a helyem erre egyszerű a válasz, igen! Ez a klub mindig kihívások elé állít és én szeretem a kihívásokat!
Huszonkilenc leszel novemberben, tehát még van benned bőven. Mik a céljaid a futballban?
-Mondhatom, sajnos már 29 leszek, gyorsan telik az idő, bár még mindig fiatal vagyok, viszont a család jelenléte az életben egy olyan dolog, ami nagyon sok dolgot háttérbe szorít, ilyen sajnos a labdarúgás is. Céljai persze mindig vannak az embernek, nekem a célom az, hogy egy igazán sikeres szezonnal tudjak búcsúzni a labdarúgástól!
Mi jellemez téged, milyen játékos és milyen ember vagy? A kettő között hol az átfedés?
-Aki ismer engem az tudja, hogy a pályán és azon kívül is elég vehemens ember vagyok, nem nagyon tudom az érzéseimet véka alá rejteni. Így van ez a pályán is, ami sokszor zavarja is a csapattársakat, bár ezt nem mondják, de én tudom! Azt, hogy milyen játékos vagyok, igazából nem tudom. Sokszor hallottam már, hogy tehetséges vagyok és lehetett volna több is bennem, de én ezek ellenére is mindig szerény voltam. Nem szeretek büszkélkedni akár egy jól sikerült meccs után sem. Tudom én is, hogy vihettem volna többre is, viszont ez így alakult. Próbálok amíg tudok segítségére lenni a csapatomnak! Köztem és a foci között az átfedés, igazából erre csak azt tudom mondani, hogy futballista rossz ember nem lehet!