Boldog tarpai játékosok utaztak haza Dombóvárról, akik tisztában vannak azzal, hogy nem szabad elbizakodottá válniuk. A Tarpa csapata, nagyszerű eredményt ért el az osztályozó első mérkőzésén Dombóváron, és a több száz kilométeres út alatt, a fáradt, de azért érthetően örömtől sugárzó Gál Ricsi, a Tarpa csapatkapitánya adott telefonos interjút, amelyet ezúton is hálás szívvel köszönünk neki. Fogadjátok szeretettel Papp Attila (Papsi) interjúját:
Ricsikém, az egész csapat fogadja őszinte gratulációnkat, milyen összetevői voltak ennek a szép sikernek?
– Nagyon szépen köszönjük a gratulációt az egész csapat nevében, igazából még most kezdjük szép lassan feldolgozni azt, hogy milyen nagyszerű eredményt értünk el Dombóváron. Nagyon elszántan készültünk valamennyien erre a mérkőzésre, egy teljes bajnoki évad kőkemény küzdelmei után, borzasztóan szerettük volna feltenni az „i”-re a pontot. Igazából nem túl sok információ állt rendelkezésünkre az ellenfélről, a Dombóvár egy kicsit amolyan „sötét ló” volt számunkra, a konkrét játékerejét csak megbecsülni tudtuk, de óvatosságra intett bennünket az a szenzációs eredménysor, amelyet Ők is produkáltak a Tolna Vármegyei Bajnokság idei évadában. Feltett szándékunk volt, hogy nekünk a saját játékunkat kell játszanunk, s ha mi fogunk tudni inkább dominálni, akkor lehet esélyünk egy jó eredményre. Hálás köszönet egyesületünk vezetésének, hogy a Rátgéber Akadémiával meglévő kiváló kapcsolatnak köszönhetően, már előző nap leutazhattunk, és Orfűn, ideális körülmények között hangolódhattunk a mérkőzésre.
Mi fogadta a csapatot Dombóváron?
– Végtelenül korrekt fogadtatásban volt részünk hazai részről, nagyon szimpatikus volt az egész ottani fociközeg, egy nagyon kultúrált, rendezett sporttelep a Dombóvári. Ahogy jöttünk volna bemelegíteni, egy óriási zápor zúdult a pályára, és a hazaiak és mi is kíváncsian szemléltük a játékteret, de el kell mondjam, hogy a pálya talaja, szerencsére egyáltalán nem lett mély a kiadós zápor után, egy kifejezetten jó minőségű játéktéren lehetett megrendezni a találkozót. Ráadásul a hőérzet is sokkal, de sokkal elviselhetőbbé vált. A bemelegítésnél egy egészséges „lámpalázat” éreztem a csapattársaimon, a szakmai stábunk, úgy gondolom megalapozta azt, hogy nem csak taktikailag, de lelkileg is egészségesen hangolódjunk rá a mérkőzésre, ne izguljuk túl magunkat, ami szerintem egy nagyon fontos tényező volt, hiszen egy roppant fiatal csapat a mienk.
Aztán elkezdődött a találkozó Ricsi mit éreztél belülről?
– Igen elkezdődött, és ahogy azért arra számíthattunk, bizony keményen ránk jött az első 10 percben az ellenfél, talán a legnagyobb nyomás alatt ekkor játszottunk, de ezt sikerült szerencsésen átvészelnünk. Egyértelművé válhatott valamennyiünk számára, hogy egy egészségesen motívált, technikás játékosok alkotta ellenféllel kell megküzdenünk, akik a legkisebb hibánkra is azonnal le fognak csapni. Azt gondolom az első 10 perc nagy nyomását átvészelve, megnyugodtunk, sokkal kiegyenlítettebbé vált a játék, s egyre jobban meg tudtuk valósítani az általunk tervezett taktikát, a csapatra jellemző játékot.
Eljött a huszadik perctől az a 10 perc, ami egészen álomszerűen alakult, amely 10 perc, talán az osztályváltás szempontjából is sorsdöntő fontosságúnak bizonyulhat?
– Igen, ez a 10 perc talán a legmerészebb vágyainkat, terveinket is felülmúlta, ebben a 10 percben szinte minden összejött nekünk, de azért azt hiszem ezért sokat is tettünk, hogy ez így lehessen. Szenzációs 10 percet produkáltunk, szereztünk három gólt, az első Kuchynskyi, a második Makshaiev, a harmadik pedig az én nevemhez fűződik.
Nem csodálkoznék, ha a Gál Ricsi gól fejesgól lenne, igazam van?
– Nem tetszik tévedni, valóban fejesgól volt, szöglet után sikerült a hálóba bólintanom, mindamellett teljesen mindegy, hogy miként szereztem, az volt a lényeg, hogy ezzel már 3:0 lett a javunkra!
A félidő hajrájában sajnos egyéb izgalmak is adódtak mit jelentett ez számotokra?
– Valóban, el kell mondani, hogy mindenki nagyon megijedt, akár a hazai labdarúgók, akár mi, és természetesen a lelátón a szurkolók, ugyanis rosszul lett egy hazai drukker, mentő szállította el Őt, azt gondolom legyen bármekkora tétje egy focimeccsnek, az emberélet fontossága, minden körülmények között, mindent felül ír, és igazából akkor nyugodtunk meg valamennyien, amikor eljutott hozzánk annak a híre, hogy a kedves hazai szurkoló túl van a nehezén, és jobban érzi magát. Több mint 5 percet állt egyébként ekkor a játék.
Mit kért tőletek a szünetben a szakmai stáb?
– Gratuláltak az első félidei teljesítményünkhöz, elmondták, hogy egy rendkívül kedvező eredmény van a birtokunkban, amit okos, türelmes játékkal meg kell őriznünk, ha mód van rá akár növelni is lehetne, és maximális koncentrációt, figyelmet kértek tőlünk. Természetesen egyénre szabottan is voltak instrukciók.
Milyen volt a második félidő?
– Úgy érzem inkább a mi akaratunk, a mi célkitűzésünk teljesült, hiszen, ha nem is sikerült újabb találatot szereznünk, egy remek játékerőt képviselő ellenféllel szemben, egy roppant értékes eredményt, egy három gólos sikert tudtunk elérni, ami kifejezetten bíztató a mi szempontunkból a visszavágó előtt. Nagyon sokat kellett ezért tennünk a második félidőben is, hiszen az ellenfelünk is az utolsó percig küzdött azért, hogy gólt szerezzen, amit taktikus védekezéssel sikerült megakadályoznunk.
Azért ott van még egy megvívandó visszavágó mire számítasz?
– Ott bizony, és ez a Dombóvár, biztosak lehetünk abban, hogy egy pillanatra sem fogja feladni. Egyet megígérhetek, egy pillanatra sem fogunk elbizakodottá válni, ezt nem is tehetjük meg, tisztában vagyunk azzal, hogy a fociban soha nem lehet biztosra menni. Küzdelmes, jó kis meccsre van kilátás, reméljük, hogy nagyon sok szurkoló előtt, egy közös sikert ünnepelhetünk majd meg a visszavágó lefújásának a pillanatában. Természetesen a három gólos előny, egy olyan alapot jelent számunkra, amire azért építhetünk a tarpai meccsen, és ezt mi magunk értük el, és nagyon nem szeretnénk ha „kiénekelnék a sajtot a szánkból”, úgyhogy mindenkit megnyugtatok azzal kapcsolatban, egy motivált, csupaszív csapatot láthatnak a szurkolók a visszavágón is!
Ki hívott először a meccs után?
– Attila bácsi előtt a kisfiam, és a kedves feleségem, valamint a szüleim gratuláltak, akiknek óriási boldogságot jelentett a sikerünk.
Van e még valami, amit szeretnél velünk megosztani?
– Igen van, mindenekelőtt az, hogy hálás köszönetünk a szurkolóinknak, hogy egész évben mellettünk álltak az idei bajnokságban is, és hogy még ilyen távolságra is elkísértek bennünket, ez nagyon jól esett. Csodálatos Hölgyek és Urak Ők, nélkülük nem érhettünk volna el ilyen sikereket ebben a szezonban sem! Tiszta szívünkből köszönünk mindent Szécsi Szabolcs Polgármester Úrnak, egyesületünk vezetőségének, Sándor Pista Bácsinak és Csank János Bácsinak minden instrukciójukért, köszönet a nagyszerű szakmai stábunknak, s mindenkinek, aki a munkájával segítette a csapatot, akik mellettünk tevékenykedtek, és akiknek köszönhetően, nekünk mindig csak a játékra kellett koncentrálnunk. Köszönet a hozzátartozóinknak is! Köszönet hűséges ebünknek, TOLIK-nak, hogy ennyire szeret minket! Várunk mindenkit 2025. június 15-én, tegyük fel együtt az „i”-re a pontot, és engedjék meg, hogy hálás szívvel megköszönjük azt is, hogy egész Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyéből ennyi bíztatást szimpátiát kaptunk az elmúlt napokban, mindent meg fogunk azért tenni, hogy a visszavágón, és ha sikerül az osztályváltás, akkor az NBIII-ban is, méltó módon képviselhessük Tarpa Nagyközség mellett, egész Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyét!
Papp Attila /PAPSI/
