Több sérülés is nehezítette Lakatos Balázs pályafutását az elmúlt években, viszont legújabb állomásán, Ajakon, az elmúlt három fordulóban 7 gólt szerzett dobogós ellenfelekkel szemben. A Kisvárdán nevelkedett hátvédből támadóvá avanzsált játékost Békési Bálint faggatta:
Milyen céllal kezdted el anno a labdarúgást, volt-e, aki erre ösztönzött?
– Igen, a bátyám az MTK-nál futballozott egész magas szinten az utánpótlásban, apukám pedig Kisvárdán szakmai vezető volt. Futball szerető család a miénk. 2000-2005 környékén az összes Kisvárda meccsen ott voltam, szünetekben a pályán voltam, ott fociztam. A bátyámra visszatérve, miatta 15-ös a mezszámom.
Kisvárdán kezdtél futballozni, ahol végig mentél az utánpótláson. Azóta sokfelé jártál, mi ennek az oka?
–Így van, Kisvárdán még arról beszélnek, hogy amikor mi itt voltunk és a felnőtt már az NB2-ben szerepelt, az utánpótlás még nem járt azon a szinten, mint most, elég nagy volt a szint a kettő között, túl nagy lépés lett volna egy regionális utánpótlás bajnokságból az NB2 mezőnyébe csatlakozni. Budapestre mentem egyetemre, ahol fél évig nem is kerestem csapatot aztán a volt testnevelő tanárom, Dolhai Máté hívott Tuzsérra, ahol ő volt az edző. 2017 tavaszától heti egy edzéssel játszottam ott másfél évet. A második tuzséri évemben Antal István volt az edző, aki Nyíradonyba került és vitt magával, miután Tuzsér megye1-ből megye3-ba lett visszasorolva. A párom felköltözése után Pest megyében néztem csapatot, és Maglódra kerültem, ahol Goran Kopunovics (egykori Ferencváros futballista) volt az edzőm. Maglódon is másfél évig játszottam, utána BLSZ1-be a Gázgyárba is másfél évet voltam, majd ezt követően hazaköltöztünk a párommal Nyíregyházára. Mándokra kerültem, ahonnan ismét Dolhai Máté keresett meg. Két évet töltöttem ott, amiben sok volt a kihagyás, ugyanis háromszor tört el a lábközépcsontom: először a gyulaházi műfüves tornán reccsenést hallottam, majd a saját lábamon elhagytam a pályát, de a kórházban megállapították, hogy fáradásos törésről van szó. Mikor már Kocsis János volt az edző, becserélt, felugrottam fejelni és leérkezéskor ismét ugyanaz következett, majd a felkészülési időszakban ismét eltört a lábam. Ezt követően döntöttem úgy, hogy a heti sok edzést már nem szeretném, féltettem kicsit a lábamat. Nyáron az Ajak megkeresett, a párom ajaki és a családja is.
Mit kaptál az utánpótlásban, és hogyan sikerült az integrálódásod a felnőtt labdarúgásba?
– A kisvárdai szintlépés nem lett volna reális, mint említettem. Akkor még zömében helyi fiatalokból állt a csapatunk, szinte mindannyian osztálytársak voltunk. Akkoriban még kicsit más körülmények voltak. Az NB2 nem volt reális, a megye1 viszont azonnal. Máté bizalmat élveztem, szerintem ez így rendben van.
27 éves vagy, hogyan értékeled az eddigi pályafutásodat labdarúgóként?
– Én sokkal többet szerettem volna kihozni a futballból. A szüleim azt szerették volna, ha inkább tanulok, a Bessenyeibe jó osztályba jártam. A gimis időkben már körvonalazódott, hogy nem lesz nagy futballkarrier, de a megye1 azt gondolom tökéletes aranyközépút munka és/vagy tanulás mellett.
Jelenleg az Ajak csapatában ontod a gólokat. Mi lehet a kulcs ebben?
– Ősszel egy gólt szereztem, hiszen akkor még a mondhatni eredeti posztomon játszottam, belső védőként. Lóri mikor idekerült az volt az első kérdése, hogy játszottam-e már jobbszélsőt, mire mondtam, hogy nem. Erre azt válaszolta, hogy akkor fogsz. Alapvetően ezt a kényszer is szüli, hiszen kicsit elfogytunk azon a poszton, de egyre inkább megszokom, és azt gondolom, jól megy a játék.
Harcban vagytok a dobogós helyért, szerinted mi lehet az, ami felétek billentheti a mérleg nyelvét?
– Nekünk már csak két meccsünk van, ez a hátrányunk, hogy egyel kevesebb lehetőségünk van. Az utolsó két meccset meg kell nyernünk és akkor mi megtettünk minden tőlünk telhetőt. Az utolsó fordulóban szabadnaposak vagyunk, reméljük, hogy lesz miért nézegetnünk és figyelemmel követnünk az eredményeket.
Hol képzeled el magad 5 év múlva, célod magasabb osztályban szerepelni akár az Ajakkal, akár más csapat színeiben?
– A törés után műteni kellett a lábam, ezt követően már az volt az elképzelésem, hogy inkább lefelé. Féltem annyira a lábam, hogy inkább a hétvégi foci felé tendáljak. Illetve úgy gondolom, hogy ezen a poszton, ahol jelenleg futballozom, nem tudnék magasabb szinten is ilyen eredményesen játszani. Ajakkal viszont érdekesnek tartom, hogy fel tudnánk-e jutni, azt gondolom, ha ez a csapat együtt marad és egy-két helyen megerősödik, akkor lehet esélyünk, azt vállalnám.
Az Ajak hétvégén hazai pályán a Záhonyt fogadja, majd Fényeslitkén zárja a bajnokságot. Kedvező eredmények esetén az elmúlt évek legjobb eredményét érhetik el az ajaki futballisták.
Támogass minket!
