A Nyír-Wetland vármegyei I. osztály meglepetéscsapata kétségtelenül a Gergelyiugornya labdarúgó csapata. Az elmúlt 4 évben háromszor is megnyerték a csoportjuk küzdelmeit, ami mutatta, hogy kinőtték a másodosztályú bajnokságot. Az idei szezonban nagy várakozással vágtak neki a vármegyei elit kalandjainak. A csapat edzőjét, Balogh Tibort kérdeztük az őszi szezonról:
Kölcsönös tisztelet
-Egyáltalán nem titok az, hogy nem velem képzelték el a szezont az edzői poszton. Mivel területileg nem vagyunk kedvező helyen, mifelénk nem szaladgálnak szabad edzők az utcán. Tény, hogy velem kezdtük el a felkészülést, aztán a vezetőség kérésére szívesen maradtam. Így utólag azt mondhatom, hogy egyáltalán nem bántam meg. Egy kis kitérőt kivéve ez már a 8. szezonom Ugornyán mint játékos. Helyi fiúnak számítok, nem messze lakom a pályától, mondhatom talán, hogy ismerem a közeget. Azt a tényt sem kell rejtegetnem, hogy nem rendelkezem edzői végzettséggel, viszont határozott elképzelésem van a megyei labdarúgásról, amit szeretnék is átadni. A játékosedzői feladatkör nem éppen a legkönnyebb szerep, de próbálok mindent elkövetni a siker érdekében. A térségünkben mindenki ismer mindenkit, szóval tisztában voltunk vele, hogy kiket fogunk leigazolni. Barta Feri, Zán Bence és Balogh Peti érkezésével úgy gondolom megerősödött a keretünk. A csapatunk legfőbb erénye az egymás iránti kölcsönös tisztelet. Nálunk nincsenek viták, én is próbálom higgadtan kezelni a helyzetet. Baráti hangulatban zajlik az egymással eltöltött idő. Bomlasztó személyiségeknek nincs helye az öltözőnkben. Több játékosunknak még nem volt megyei 1-es meccse, tisztában voltunk vele, hogy számunkra nem lesz könnyű ellenfél. A biztos bentmaradást tűztük ki célul, pontosabban, a 8-10. hely valamelyikét. Végül teljesen felemásra sikerült a szezon, de így is nagyon büszke vagyok a csapatra. Az 5. helyen állunk és mivel evés közben jön meg az étvágy, szeretnénk a tabella első felében végezni. Az idegenbeli eredményekkel persze egyáltalán nem vagyok elégedett, ezen megpróbálunk javítani.
Megmagyarázhatatlan kétarcúság
-Éreztetni akartam a fiúkkal az első meccs fontosságát. Ha meg tudjuk nyerni az első hazait Mándok ellen, az végigvihet minket az egész szezonon. Kis pályánk van, viszonylag könnyebb lezárni a területeket, ehhez próbáltam kialakítani a játékstílusunkat. Biztonságos védekezés mellett, kihasználva a gyors szélsőinket, próbáltunk a védők mögé kerülni. Mándok ellen végül sikerült nyerni, ezen a meccsen láttam az egész félszezonban a legnagyobb akarást. Aztán jött az Ibrány elleni 5-0, ahol már látszott a csapat kétarcúsága. Úgy érzem, hogy ez nálunk fejben dől el. Hazai pályán érezzük a nagyszerű közösségünk erejét. Volt, hogy több mint 500 néző vette körül a mi kis arénánkat. Ugornyán a meccsnézés nem csak 90 percig tart. A nézők többsége hamarabb jön, és a meccs után még 1-2 órával is kint vannak. Persze ehhez kell egy elhivatott vezető is, Balogh István személyében, és egy nagyon jó büfé.
Szükségtelen mérkőzéseket egyesével elemeznem, mert szinte minden idegenbeli meccsen ugyanaz történt. Megmagyarázhatalan kétarcúság jellemzi a csapatot, nagyon kíváncsi leszek, hogy tavasszal fordul-e a helyzet. A Nyírbátor elleni újabb hazai siker után már elhitettük a kétkedőkkel, hogy nem csak szórakozni jöttünk a magasabb osztályba. Hazai pályán az Újfehértó ellen volt a legnehezebb meccsünk, emberhátrányból sikerült valahogy egyenlítenünk. Szenvedtünk a Nyírmeggyes ellen is, nagyon kellett aznap Mándi Laci villanása. Hazai pályán a meccsek fordulópontjaiból mindig mi jöttünk ki jobban. Rontott vendég büntető után egyből vezettünk, Csenger ellen például egy Barcsay kapufa után a kontrából sikerült lényegében gólt szereznünk. Volt, hogy a kiállítás is a mi játékunknak adott nagyobb lendületet.
A vásárosnaményi meccsen játszottunk viszont a legrosszabbul. Azt hiszem a túlzott győzni akarás átcsapott egyfajta görcsösségbe. Semmi nem sikerült sem egyéni sem csapatszinten. Namény persze könyörtelenül kihasználta a hibáinkat.
A 8. fordulóban, Nagykállóban tört meg a jég, és először pontot tudtunk szerezni idegenben. Hozzáteszem, hogy még itt sem sikerült gólt lőnünk. Végül Baktán, csapnivaló játék mellett, jobban játszott a hazai csapat, de Illés Gyuszi nem tudom hány helyen megpattanó góljával a 12. (!) fordulóban sikerült megszerezni az első győzelmet, és az első és egyetlen idegenbeli gólunkat. Ez egyáltalán nem hangzik jól, viszont a hazai győzelmek valahogy mindig feledtetni tudták a vendég fiaskókat.
Szeretném kiemelni Méhész Benjámint, aki az első megyei egyes szezonjában nagyszerű teljesítményt nyújtott és ha jól emlékszem csupán egy edzésről hiányzott. Továbbá a kapusunkat Vakarcs Imrét, aki sokszor húzott ki minket a bajból.
Szükség lenne az erősítésre
-A szezon közben heti kétszer tudunk találkozni. Próbálom úgy összerakni ezeket az edzéseket, hogy meg legyen a kellő terhelést. Úgy látom a kondival és az állóképességünkkel nincs is probléma.
Sajnos sérülésekkel is kellett számolnom már a szezon elején. Balogh Peti 3-4 meccsre Bátyi Laci viszont egész őszre kiesett. Laci felépülése jó ütemben halad, tavasszal már nagyon remélem, hogy rendelkezésre áll. Erősítésre szükségünk lenne, főleg a támadó szekcióban, de kapusposzton is ránk férne a támogatás.
Január 15-én kezdjük a felkészülést. Nem szeretem a túl sok edzőmeccset, szerintem nem érik el a játékosok közel sem azt a hőfokot, amit egy bajnoki meccsen.
Jó pihenést és kellemes ünnepeket mindenkinek!
